Bervai Figyelő, 1989 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

A párt lapja, a gyár dolgozóinak újságja • Miért kell nekünk a nyilvánosság? A naponta felmerülő kérdésre a válasz egyértelmű: Nyilvánosság nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs szocialista jövő. Mottóként e gondolatok jegyében üdvözölte Tóth Gábor, a Bervai Figyelő szerkesztőbizottságának elnöke üzeni lapunk munkatársait és a gyári Hangos Híradó közreműködőit a magyar sajtó napján. Kürthy Béla, pártbizottságunk titkára, a Kommunisták Magyarországi Pártjának, a Vörös Újság megjelenésének hetven évvel ezelőtti eseményére emlékezve köszöntötte a gyár dolgozóinak újságot készítőket, információt szolgáltatókat. Vigh Endre vezérigazgatóhelyettes a kiélezett belpolitikai helyzetben a sajtó gyári munkásainak felelősségére hívta fel a figyelmet. Kérte, a kor parancsává lett nyíltság eszméjét felhasználva, a Bervai Figyelő és a Hangos Híradó tárgyszerűen tájékoztasson, kritikai szemlélete a realitás talaján maradjon. — Irányvonalat adjunk az olvasóknak és hallgatóknak, ami a gazdasági munka mellett segíti a politikai tájékozódást is. Deák Rózsi felelős szerkesztő a lapkészítés gondjaira javasolt megoldásokat, majd a társadalmi munkatársaknak Vígh Endre vezérigazgató-helyettes jutalmakat adott át. Dolgozóink kifogása nyomán... Szakszervezeti bizottságunk 1988-ban is megtárgyalta az üdülés tapasztalatait, ezek között az esetenként vegyes érzelmeket is kiváltó csehszlovák csereüdültetést is. Valutamentes csereüdülési kapcsolatunk négy csehszlovák vállalattal van és 1988-ban hét különböző helyen (Kovácsfalva, Jelsava, Csorba-tó, Eperjes, Lipovce, Cheb, illetve Lyubietova) pihenhettek dolgozóink. Ennek ellentételeként Zamárdiban és egri vendégházunkban biztosítottunk helyet a partnervállalatok beutaltjainak. Dolgozóinktól a jogos kriikai észrevételeket azért kaptuk, hogy a szinte ideális körülményeket, szolgáltatást nyújtó Zamárdi üdülőnk férőhelyeit főszezonban miért nem csak gyári dolgozók vehetik igénybe. A ’89. évi szerződések megkötésénél legfontosabb feladatunknak tartottuk, hogy ennek az elvárásnak érvényt szerezzünk s emellett minél kedvezőbb feltételeket, színvonalasabb ellátást biztosítsanak a mi dolgozóinknak is. A tárgyalások során elértük, hogy Zamárdiban június 10—20. közötti turnusban megszűnt, az augusztus 19—29-i turnusban felére csökkent (10 fő), augusztus 29.—szeptember 8. között pedig mindössze öt cseh beutalt veszi igénybe vállalati üdülőnket a ZPA és a VUKOV vállalat részéről. A KOVO CHEB vállalat dolgozóink részére olyan feltételeket biztosít — beutaltjaink egyöntetű véleménye is ez —, hogy ellentételként zamárdi férőhelyeket vagyunk kénytelenek biztosítani. Ez változatlanul augusztus 19—29. között 20 helyet érint. Reméljük, hogy ezek — ha nem is legjelentősebb lépések — dolgozóink egyetértésével találkoznak. Természetesen az 1989. évi tapasztalatok számbavétele után további — bervai érdekeket szolgáló — változásokra sor kerülhet. Útkeresőben — rendhagyó beszámoló egy pártbizottsági ülésről „Az életkörülmények romlása, a bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok sürgetik az eszmei, politikai nevelőmunka hatékonyságának fokozását. A tulajdonformákról kibontakozó vita, az ehhez kapcsolódó — esetenként szenvedélyes — szocializmusféltés területünkön is jelenlevő, a párttagságot komolyan foglalkoztató kérdés. A viták progresszív folytatása megköveteli az új jelenségek marxista értelmezését, a torzító nézetek elleni konzekvens fellépést, a politikai nevelőmunka eszközrendszerének megújítását, az ennek javításához feltétlenül elengedhetetlen politikai tisztánlátást. Erőteljesebb áttörésre célszerű törekednünk, ehhez a módszereket kell felkutatnunk.” Tulajdonképpen nem többről, de nem is kevesebbről kívánt tárgyalni a vállalati pártbizottság, amikor napirendjére tűzte, hogyan alakítsa, formálja munkamódszerét, munkastílusát, azzal együtt, hogy ehhez kapcsolódva megvitassa mi az, amit a városi pártértekezlet feladataiból önmaga és a közvetlen területe számára feladatként meg kell határoznia. Mindezt úgy kívánta megtenni, hogy előrebocsátotta maga a beszámoló is, hogy a változó folyamatok szükségessé teszik e kérdések újra és újra való átgondolását, időnként az élet követelményeihez igazodó módosítását. Ez a megfogalmazás, az út, a módszerek keresése meghatározta az egész pártbizottsági ülés hangvételét, stílusát. Mondhatnám azt is, hogy eltérve a minden pártbizottságra érvényes évtizedes hagyományoktól, a tárgyalási stílus és forma változása is tettenérhető volt. „Egypercesek” aktuális, sürgősen megoldandó eseményekről. Az úgynevezett nagy napirendi vitát megelőző dolog értendő ezalatt, de nem csupán formálisan kerültek előre az egyébként szokás szerint a viták végére szánt kisebb-nagyobb bejelentések, hanem azzal a végiggondolt szándékkal, ha valaki oly nagyméretű, nagy horderejű bejelentést kíván tenni e perc alatt, mely valóban gyors és alapos vitát, a következő pártbizottsági ülésig nem halasztható döntést igényel, ennek érdekében akár napirendi változás is lehessen. S ez már önmagában is ígéretes lépés a stílusváltáshoz, még akkor is, ha épp ezen a pártbizottsági ülésen nem volt erre szükség. Az utóbbi hónapokban többször és több szinten megfogalmazódott, hogy a párt ne vegye át a döntést, a végrehajtást a gazdasági ügyekben, de ellenőrizzen és szabja meg a követendő irányt. Végiggondolni és elmondani ennek szükségességét kellett, ám szakítani évtizedes módszerrel, mint ahogy az élet naponta bizonyítja, nem is olyan könnyű. Mi legyen hát akkor az alapszervezet feladata? teszik fel nem egyszer tanácstalanul a kérdést a párttagok. Munkamódszereik keresésében erre is próbálták megfogalmazni a választ. A párt nem vonul, nem kíván kivonulni a termelésből, de nem kell a párttitkárnak magának döntenie abban, ki mit tegyen. Ám ott kell lennie segítően, hogy helyes döntés szülessen, s hogy e helyes döntések végre is legyenek hajtva. Nehéz, nagyon nehéz erre egyöntetű és mindenütt használható receptet adni. De nem is kell, hisz éppen azzal a gyakorlattal kívánunk szakítani, hogy fentről és másíthatatlanul eldöntődjék, mi legyen, és azt hogyan kell csinálni. De abban már lehet segíteni, és ez a pártbizottság önmagára kötelezően meg is fogalmazott feladata, hogy a helyszínen történjenek a döntések. És az ott, a helyszínen született döntéseket kell támogatnia az ott dolgozó kommunistáknak, a személyes példamutatástól kezdve addig, hogy ha szükséges, hát akkor személyenként mindenkinek elmondani, miért van szükség egyik vagy másik, netán kényelmetlenebb dolog vállalására is. Szóba került a nyíltság is. S ebben egyértelmű volt az álláspont is, ne legyenek zárt ajtók mögötti döntések, melyekről a párttagság későn és részben értesül. Nyílt pártmunkára van szükség, és ebben benne foglaltatik az is, hogy a döntések előkészítésébe be kell vonni a párttagokat, s be is kell számolni arról, mi foglalkoztatta az alapszervezet vezetőségét. Ne akadjon el az információ se felfelé, sem lefelé. A gondokról szépítés nélkül számoljanak be a felsőbb szerveknek, de ugyanakkor ne maradhasson válasz nélkül egyetlen lényeges kérdés sem. S erre, ha úgy kívánkozik, legyen akár az üzemi sajtó is tolmács. Ám ettől még egy lépéssel is tovább ment a pártbizottság, ne csupán a párttagokra korlátozódjék az alaposabb, nyíltabb tájékoztatás, vagy a döntés előkészítésébe való részvétel. Kérdezzék meg a pártonkívülieket. A párt ügye — ha e párt vezető párt kíván maradni —, nem korlátozódhat csak a párttagokra. Felmerült az is, hogyan lehet politizáló pártbizottság? És kinek kell ki(fel)találni az új módszereket? Nyilvánvaló, akkor lehet politizáló a pártbizottság, ha naprakészen áll az információkkal, ha ismeri az embereket foglalkoztató kérdéseket. Mert enélkül vitázni egyszerűen nem lehet. Ismételten és aláhúzva hangsúlyozták, ki-ki a maga megfogalmazásában, de ugyanazt értve, a fel- és lemenő információk fontosságát. Nem lehet például vitázni egyetlen nézettel, egyetlen réteggel sem, ha alaposan nem ismerkedünk meg azzal, mi foglalkoztatja őket, ha nem ismerjük meg a háttérben is lévő mozgatóerőket. És kinek kell az új módszereket megtalálni? Ötletes kezdeményezésnek adott hangot a pártbizottság egyik tagja. Keressék meg a pártalapszervezetek titkárait. Gyűjtsék össze tulajdonképpen hogyan képzelik el önállóságukat és mit kérnek ehhez a felsőbb vezetéstől. Ezek összegezéséből is kikerekedhetnek új, meggondolandó és megvalósítani való dolgok. Pergő vita folyt a tennivalókról, s szinte maguk a résztvevők sem figyeltek fel rá — hiszen erre a kívülállónak inkább ráterelődik a figyelme —, hogy amíg az új módszerekről vitáznak, míg azokat keresik, tulajdonképpen ők maguk alakítják is, s vitájukban már tetten érhető az út. Abban, ahogy beszélnek, ahogy vitáznak, ahogy fiatalos lendülettel olykor, uram bocsá’, a parlamentarizmus szabályait megsértve egymás szavába vágnak olykor-olykor, mert amit mondanak, az eleven és közvetlen folytatása annak, mit az előttük szóló mondott. Az egyszintű pártbizottság a maga nemében új útját keresi, összetétele az, hogy a vállalat kommunistáinak szinte minden rétege képviselve van benne, s hogy az olykor talán túlságosan is előreszaladó fiatalok nem fékezésére, inkább alaposabb, elmélyedtebb átgondolásra késztető idősebb korosztály is ott van, ígéretes a továbbiakhoz. Az új típusú pártbizottság új módszereit keresi, s keresés közben a mindennnapokban már alkotja is. A lényeg, hogy ezt a lendületet, ezt az új gondolkozási formát legyen képes átadni az alapszervezeteknek is. Annak a kisebb egységnek, ahol tulajdonképpen a dolgok igazán megmérettetnek és végrehajtatnak. Deák Rózsi A Finomszerelvénygyárért számos vállalati dolgozó részére jelentette az 1988. esztendő a munkás évtizedek utolsó időszakát. Befejezte finomszerelvénygyári tevékenységét Körösi József termelési igazgatóhelyettes és Tóth Tibor bérosztályvezető is. Körösi József, mint első számú termelési irányító, nagy tekintélyt szerzett a „szakmában”. Neve hosszú ideje elválaszthatatlan a közvetlen termeléstől, több mint 35 év alatt különböző vezetői feladatot látott el. Munkájáért számos magas kitüntetésben részesült. Társadalmi munkát a vállalati párt vb tagjaként végzett. Tóth Tibor 1962-től korosztályvezető, korábban mint statisztikus dolgozott. A feladatait érintő rendelkezések gyors megismerése, és azok pontos értelmezése nyomán mindenkor helyes intézkedéseket valósított meg. Jó kapcsolatot épített ki a vállalaton kívüli szakirányú szervekkel, ezzel a vállalat érdekeit kiemelkedően szolgálta. A gazdasági igazgatóságon 1970-től volt fltitkár, illetve szakszervezeti főbizalmi. Körösi József és Tóth Tibor nyugdíjba vonulása alkalmából Finomszerelvénygyárért Emlékérem kitüntetésben részesült. Körösi József Tóth Tibor