Beszélő 1. (1981)

1981. október / 1. szám

- 1 - L-JFJl’TK­Eli Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi.* A nép örül, hog­» békén hagyják a politikával, ráérő idejében csa­ládi házat épít, baromfit tenyészt, kontárkodik. Az értelmi­­ség bezárkózott a kultúra kertjébe, a politikát maga is po­litikusokra hagyja. Az egyházak e­gyüttműködnek az állammal. A régivágású reakciósok és polgári demokraták kihalt­k, a kommunista mozgalom revizionistái soha többé nem tértek má­jukhoz 1955-ös vércséjükből. A hatalom néha megmutatj­a vas­­érjét, de látva, hogy senki sem rakoncátlankodik, sietve zsábra teszi. Legföljebb egy-egy bő­rn­ad­vajosra vagy részeges garázdára sújt le, a közönség ilyenkor még biztatja is, üssön minél nagyobbat. A társadalmi békét csak agy maroknyi ellenzéki próbálja megtörni - nem sok sikerrel, Ily latjait est nem csuprai az ország vezetői, kik a politikai apátiát szívesen értelmezik politikájuk cselekvő támogatásának, ha­nem többnyire ellenlábasaik is, akik nem győzik ismételgetni hogy A hallgatás nem beleegyezés. Pedig mindenki tud-" személyes tapasztalatból vagy a szóbeszédből­­ rendhagyó esetekről. Igaz, Magyarországon az utolsó tíz-tizenöt évben alig volt egész vállalatra kiterje­dő sztrájk. De előfordulnak sztrikák kisebb közösségekben, műhelyek, üzemegységek szintjén. Igaz, a sajtót jobbára a szerkesztők és a szerzők öncenzúrája tartja kordában. De megesik, h­ogy egy-egy folyóirat közölhetetlen kéziratok... kö­zöl, és keményen védelembe veszi közlési politikáját. I­­gaz, az egyházak élén megfélemlített emberek állnak, némelyi

Next