Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1991-01-05 / 1. szám

2 1991. január 5. VisszaBeszélő Tisztelt Szerkesztőség! Hűséges olvasója vagyok lapjuknak, bár az SZDSZ-nek nem vagyok tagja, mint ahogy más pártnak sem voltam, és nem is vagyok a tagja. Lapjuk szellemisége mindig is közel állt hozzám. Ezt főleg azon tudom lemérni, hogy ha ismerősi vagy baráti körben kifejtem a véleményemet vala­milyen aktuális kérdésben, akkor nemegyszer meg­esett már, hogy az a vélemény köszön rám néhány nap múlva a Beszélőből. Persze, nincs ebben sem­mi csoda. A liberális gondolkodás egy-egy adott kérdésben miért nem juthatna ugyanarra a vég­eredményre, függetlenül a gondolkodótól ? Az utóbbi időben hiányolom a lapból a „Hangu­latjelentéseket"... Hogy ezt a hiányérzetemet kicsit lehűtsem, most inkább magam ajánlanék föl vala­mit „Hangulatjelentés" helyett. Egérút nincs Az ördög vinné ezeket a komputerjátéko­kat. Már az éjszakáimra is rátelepszenek. A minap azt álmodtam, hogy egy ilyen kompu­terjáték főszereplője vagyok. Nem csak úgy távolból, ahogy játék közben azonosulunk a képernyőn szaladgáló kis komikus figurával, hanem magam voltam valójában ez a figura. Az első benyomásom talán az lehetett, hogy valamiféle „gazdálkodj okosan" játék vesz kö­rül. A játék kezdetei az álombéli homályba vesznek, de arra már tisztán emlékszem, hogy beléptem egy EGYETEM feliratú kapun. Ott sok megpróbáltatás várt rám, bonyolultnál bonyolultabb pályákkal. Végül is csak keresz­tüljutottam minden akadályon, és kaptam (na nem egy életet, csak) egy diplomát, amit a kö­vetkező pályán felhasználhattam. Választhat­tam a menüből, azaz megválaszthattam, hogy ezután hol fogok dolgozni, vagyis gyűjtögetni a „fityingeket". A játék igazában csak ezzel kezdődött. Itt a képernyő bal felső sorában megjelent egy naptár, ami mindig jelezte az idő múlását. A „munkahelyen" ismét külön­böző feladatokat kellett megoldani, próbatéte­leket kiállni. Például el kellett készíteni vala­milyen mütyürt, meg kellett küzdeni a „főnö­kökkel", akik folyton keresztbetettek, akadá­lyokat gördítettek az utamba. Vagy el kellett adni a mütyürt. Ez­ sem­ volt kis megpróbálta­tás. Gyakran az történt, hogy megjelent a kép­ernyőn a „főnök" utasítása, hogy milyen mü­tyürt kell elkészíteni. A munkálkodások köz­ben vérszomjas fenevadakkal kellett megküz­deni, de a végén, amikor elkészült, a „főnök" egy ügyes és jól irányzott mozdulattal a „sze­métbe" dobta. Igaz, akármi történt, a fitying­­jeimet azért mindig megkaptam. Legfeljebb a naptár előrehaladtával alig változtak a fityin­­gek. Mindezektől még akár egy nagyon unal­mas játék is lehetett volna, pedig nem volt az. A fityingekből ugyanis be kellett vásárolni, ki kellett fizeni a „lakbért", a „rezsit", a „közle­kedést", és költhettem a maradékból, vagy félre is rakhattam Egyszer csak újabb költség is megjelent: az „adó". Ezek a kiadások a nap­tár előrehaladtával egyre emelkedtek, a fity­in­gekhez meg hol jött valami plusz, hol meg nem igaz, volt lehetőségem, hogy új pályát válasszak „munkahelyként", de csak a színe volt más a pályának, a játék ugyanaz volt. Azt azonban tudtam, hogy a kidobott mütyürök számával fogy az életem az adott „munkahe­lyen". Ha a „főnök" nem jött, és nem adott „feladatot", az is fogyasztotta az életemet. Egyszer csak megint új évet mutatott a nap­tár. Tudom, ekkor már nagyon utáltam, és egyre több félelemmel pislogtam rá a bal felső sarokba. Az új évben egyszerre duplájára ug­rott a „közlekedés" díja, a „lakbér" vagy há­romszorosára, a „rezsi" is úgy megduplázó­dott, bevásárolni is egyre többért lehetett. Ret­tegve figyeltem a fityingjeimet. Azok csak fogytak, fogytak, de semmi plusz nem jött hozzá. Hiába kopogtattam a játékbeli „főnök" ajtaján, mindig csak az a felirat jelent meg, hogy „TANÁCSKOZÁS. KÉREM NE ZA­VARJANAK!". Tudtam, hogy fogy az életem, míg végül megjelent a felirat (természetesen angolul, ahogy egy becsületes komputerjáték­hoz illik): „YOU'VE GOT REDUNDANT." Megértettem, hogy elfogytott az életem azon a pályán. Megindultam hát, hogy új pályán próbáljak szerencsét. Apró emberkék rohan­gáltak a „munkahelyek" között, és ha nem voltam elég fürge, akkor előttem ugrottak be a kapun. De akár fürge voltam, akár nem, mindig az a felirat jelent meg, hogy „AZ ÁL­LÁST BETÖLTÖTTÉK". Futkostam egyik ka­putól a másikig, de mindenhol csak ez a fel­irat várt. Közben a fityingek csak fogytak, fo­­gyogattak. A menüben megjelent még az a le­hetőség is, hogy vállalkozzam Ehhez azon­ban egy meglehetősen nagy összegű tőkével kellett volna rendelkeznem Akkor még köl­csönt is kaphattam volna, de engem ekkorra már a közönséges költségek is egyre jobban kétségbeejtettek. Egyszer csak rémülten vet­tem észre, hogy egyetlen fityingem sem ma­radt, és így már a „lakbért" és a „rezsit" sem tudom kifizetni. El kellett hát hagynom a la­kásomat. A játékszabályok szerint azonban az utcán nem alhattam, csak valamilyen kapu mögött. Igen ám, de amikor éjszakára valami­lyen kapun be akartam lépni, az mind bezá­rult. Utolsó reményem egy PÁLYAUDVAR feliratú kapu volt, de azt is becsapták az or­rom előtt egy ördögi kacajjal. Rá kellett döb­bennem, hogy nincs egérút. Vége. Ekkor bal oldalt, közvetlenül a naptár alatt megjelent egy hurok. Odarohantam hozzá abban a re­ményben, hogy utána új pályák következnek ördögökkel, purgatóriumi hegymászással. De nem. Az álombéli játék szerkesztőjének szelle­mességére vall, hogy amikor megérintettem a kötelet, megjelent egy felirat: a kötél ára fi­­tyingekben. Viszont nekem egyetlen fityin­gem sem maradt. Kétségbeesve toporogtam... Kivert a veríték. Hevesen dobogó szívvel éb­redtem, és rögtön eszembe jutott Csuang Csou, a kínai bölcs, aki egyszer azt álmodta, hogy pillangó. Álmából felébredve nem tudta eldönteni, hogy ő, a filozófus álmodta-e ma­gát pillangónak, vagy a pillangó álmodja-e most éppen azt, hogy ő filozófus. Azért irigylem Csuang Csout. Ő még pil­langónak álmodta magát. Takács Gábor Szakszervezeti apróságok (Beszélő, 49. szám) Tisztelt Szerkesztőség! Az Önök lapjában december- lent „Szakszervezeti apróságok" c. cikkben foglaltakkal kapcsolatban, szíves tájékoz­tatásukra az alábbiakat kívánjuk közölni: A dokumentum valóban szerepelt a titká­rok területi tanácsa előtt, az 1990. évi lakás­építési és vásárlási kölcsönkeret elosztásának előterjesztése keretében. Tudni kell azonban azt is, hogy az előter­jesztést megelőzően az üzemi szakszervezeti bizottság és a szakmai vezetés közösen kör­nyezettanulmányt folytatott az igénylőknél, így az érintett dolgozóknál is. A készültségi fok, valamint az illető dolgozókkal történt személyes egyeztetés alapján került sor a tes­tületi ülésen a tervezett összegek csökkentésé­re, más dolgozók részére történő átcsoportosí­tásra (az építkezéseknél csak a festési munkák és a központi fűtés befejezése voltak hátra). A módosításokat a testület elfogadta. Kiegészí­tésül azt is el kell mondani, hogy a cikkben említett egyik nagycsaládos dolgozó a szociá­lis helyzete alapján további 50 000 Ft vissza nem térítendő támogatásban is részesült. A cikkben negyedikként említett dolgozónk la­kásvásárláshoz kérte a támogatást, mely az eredeti javaslat alapján is 60 000 Ft volt, mely­ből 25 000 Ft szintén vissza nem térítendő tá­mogatás. Ebben az esetben tehát nem történt módosítás a bizottság részéről. A kérelmek elbírálásának másik oldala a dolgozó munkához való hozzáállása, szorgal­ma, mely nem elhanyagolható a szociális szempontok mellett. A szakmai vezetés részé­ről ezek a kérdések is mérlegelésre kerültek. Téves tehát a csökkentés tényét az ismeretek hiányában úgy feltüntetni, miszerint cigány származású dolgozókról volt szó. Ez azért sem valós, és sajnálatos módon hangulatkeltő is, mivel a szorgalmas, megbízható munkaerő megtartására, megbecsülésére a vállalat és a szakszervezet is komoly erőfeszítéseket tesz, mindennemű megkülönböztetés nélkül. En­nek számos konkrét bizonyítéka van, melyet nem kívánok részletezni. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a testület által tett csökkentést sem a szervezet­nél, sem pedig a titkárnál nem kifogásolták, valószínűleg azért sem, mivel az érdekeltek­kel a helyszínelés során, a tények ismeretében a támogatás mértékéről egyeztettek. A cikkben másodikként említett dokumen­tum nem vonatkozik a Távközlési Vállalatra, a vállalat szakszervezeti tisztségviselőire. Ná­lunk az 1990. évi választásoktól, a szakmai szervezettől teljesen független, szakszervezeti státuszban dolgozó titkár dolgozik. Tevé­kenységét tagdíjból fedezi a szervezet. Mun­kája során csak azok a kedvezmények és jo­gok illetik meg a Kollektív Szerződés alapján, mint bármelyik távközlési dolgozót. Természetesen mindezek ellenére még mindig élnek előítéletek, gáncsoskodások, melyek nehezítik a munkát. Remélhetően a nyilvánosság segít ezek feloldásában, meg-­ szüntetésében. Tisztelettel: Szalai József a Területi Szakszervezeti Tanács titkára Nem volt kétségünk aziránt, hogy a lakástámo­­­gatások (kölcsönök) indoklásánál lesznek nyilvános érvei a döntéshozóknak. S az sem meglepő, hogy a cigány dolgozók maguk nem emeltek kifogást az ő kölcsönösszegük lefaragása ellen, hiszen örülnek, hogy valamilyen könnyítést kaptak. Válaszukat kö­szönjük, és őszintén reméljük, hogy a jövőben még körültekintőbben mérlegelnek hasonló kérdésekben. a szerk. REVÍZIÓ 1997. REVÍZIÓ 2011.

Next