Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1886
! БУШ ALLY EMIL 1847-1886. Ismét egy munkással kevesebb! Ismét egy szerető kortárs sírjával több! És mi, kik a szeretet kötelékeit újból és újból megszakítva látjuk, megdöbbenéssel gondolunk a halál kegyetlenségére, mely testületünkből évről évre megkívánja áldozatát, mely nem válogat, hanem a kit ér, lesújt. Dvihally Emil tanárban is még javakorbelit döntött le. Nem tekintette, hogy férj, apa, gyermek, testvér és áldott szívű jó barát. Kiragadta s csak emlékét hagyta meg a gyászoló özvegynek, az apát sirató gyermekeknek, a jó fiát kesergő anyának s az elköltözte után is gyakran reá gondoló kartársaknak. Valóban gyakran visszagondolunk rá, mert a jószívűség mintaképe volt. Testvéreiért áldozatra kész, édesanyjáért szeretettel rajongó, családja körében gondos apa és férj, barátai iránt a legjobb indulatus őszinte. A nehéz pálya, melyen működött, már maga is egész embert kiván,e ő még többet is tett. Nem elégedett meg csak a tanszéken való működéssel, hanem más nemes czélokat is tűzött maga elé, melyeket megvalósítani teljes erővel iparkodott Dvihally Emil Kőrösmezőn, Mármaros megyében született 1847. évi deczembeer 20-án. Tanulmányait szülőhelyén kezdette meg, majd édes atyjának Beszterczebányára való áthelyeztetése után az itteni kir. kath. főgymn. növendéke lett. Már tanuló korában mutatkozott a társulás iránt való nagy érzéke. Önképző köröket alkotott, felolvasásokat rendezett, hogy az akkori mostoha politikai és nyelvi viszonyok között hazája édes nyelvét miveltes tanuló társaival is míveltesse. Már ekkor megirta egy társával a „Kikelet“ cz. füzetet, mely fordítások és eredeti költemények gyűjteménye. Iskoláinak elvégzése után a tanári pályára lépett és Budapestre ment, hogy a bölcseleti tanfolyamot elvégezvén, tanárrá legyen. 1869. szept. 11-én Trsztenára került az ottani algymnasiumhoz, ahol mint a magyarság egyik kiváló harczosa szerepelt.