Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1886

! БУШ ALLY EMIL 1847-1886. Ismét egy munkással kevesebb! Ismét egy szerető kortárs sírjával több! És mi, kik a szeretet kötelékeit újból és újból megszakítva látjuk, megdöbbenéssel gondolunk a halál kegyetlenségére, mely testü­letünkből évről évre megkívánja áldozatát, mely nem válogat, hanem a kit ér, lesújt. Dvihally Emil tanárban is még javakorbelit döntött le. Nem tekintette, hogy férj, apa, gyermek, testvér és áldott szívű jó barát. Kiragadta s csak emlékét hagyta meg a gyászoló özvegynek, az apát sirató gyermekeknek, a jó fiát kesergő anyának s az elköltözte után is gyakran reá gondoló kartársaknak. Valóban gyakran visszagondolunk rá, mert a jószívűség minta­képe volt. Testvéreiért áldozatra kész, édes­anyjáért szeretettel rajongó, családja körében gondos apa és férj, barátai iránt a legjobb indulatu­s őszinte. A nehéz pálya, melyen működött, már maga is egész embert kiván,­­­­e ő még többet is tett. Nem elégedett meg csak a tanszéken való műkö­déssel, hanem más nemes czélokat is tűzött maga elé, melyeket meg­valósítani teljes erővel iparkodott Dvihally Emil Kőrösmezőn, Mármaros megyében született 1847. évi deczembeer 20-án. Tanulmányait szülőhelyén kezdette meg, majd édes atyjának Beszterczebányára való áthelyeztetése után az itteni kir. kath. főgymn. növendéke lett. Már tanuló korában mutatkozott a tár­sulás iránt való nagy érzéke. Önképző köröket alkotott, felolvasásokat rendezett, hogy az akkori mostoha politikai és nyelvi viszonyok között hazája édes nyelvét mivelte­s tanuló társaival is míveltesse. Már ekkor megirta egy társával a „Kikelet“ cz. füzetet, mely fordítások és ere­deti költemények gyűjteménye. Iskoláinak elvégzése után a tanári pályára lépett és Budapestre ment, hogy a bölcseleti tanfolyamot elvégez­vén, tanárrá legyen. 1869. szept. 11-én Trsztenára került az ottani al­­gym­nasiumhoz, a­hol mint a magyarság egyik kiváló harczosa szerepelt.

Next