Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1889

A rómaiak mezőgazdasága. Irta Jurkovich Emil. I. Bevezetés. Manap, midőn a földet a tudomány mindennemű vívmányaival arra kényszerítjük, hogy adja meg az emberiségnek a megélhetésre szükséges táplálékot, nem lesz egészen érdektelen megismerni a régiek, s ezek közt első­sorban a rómaiak mezőgazdasági viszonyait. A ró­maiak a tudomány s művészet majdnem minden ágában mestereink lettek. A földművelésre is ők tanították az általuk meghódított népe­ket, vagy legalább megismertették velük annak czélszerűbb eszközeit s ugyancsak ők ismertették meg az észak-európai népekkel a gabna­­neműek s gyümölcsök legtöbbjeit. A rómaiak a köztársaság első öt századában valódi földművelő nép voltak, kik a hadi foglalkozás után semmi egyébbel sem foglalkoztak szívesebben, mint a földműveléssel, melyről azt tartották, hogy nemesíti az erkölcsöket, edzi a testet s élesíti az elmét. Első királyuk Romulus az elősorolt okoknál fogva szintén csak e két foglalkozást engedte meg az új város polgárainak.1) utóda Numa Pompilius számos intézkedéssel csak folytatta a meg­kezdett munkát, mely egyedül azt czélozta, hogy a lakosság tartóz­kodási helyét megszeresse s ahhoz szilárdan ragaszkodjék. A perzsák a vadászatot tekintették a katonáskodás előiskolájának, a rómaiak a földművelést, melynek erejüknek nagyobb részét szentelték. A munka­időt is úgy osztották be, hogy hét napot szüntelen a földművelésre for­dítottak, s csak a nyolczadikat töltötték a városban.2) Ezzel elérték, a­mint Varró az említett helyen mondja, ut et cultura agros soecundissimos haberent, et ipsi valetudine firmiores essent, ac ne Graecorum urbana desiderarent gymnasia. A földművest komoly munkája miatt mindig meg­­becsülték a hol csak megfordult, s ritkán esett meg, hogy jószágát, melyet egyébiránt a törvény is oltalmazott, megsértették volna; sőt mint Varro mondja,3) nagyobb tiszteletnek örvendett a falusi, mint a városi ember. *) Montesquieu, Considerations sur les causes de la grandeur des Romains et de leur decadence, 1. >) Varro. R. R. II. Praef. 3) R. R. II, 1. Viri magni nostri non sine causa praeponebant rusticos Romanos urbanis.

Next