Bolond Istók, 1888. (11. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

4 IRODALOM. Club és folyosó. A legélvezhetőbb mameluk Mikszáth, mert ő nem beszél, hanem könyvet ír a pártjának. Olyan könyvet, amelyiket ha a legelbusultabb ellenzéki olvas is, kaczagva mondja : Igen ! Óh igen jó ! . . . Hanem azok a választási históriák a végén már olyanok, hogy mikor a generális olvasta, szemrehányólag szólt neki oda: •— Ecsém, a mi sok, az sok! Ez az egy mameluk, a kinek müvén nevetünk, a többi úgyis mindig csak olyat csinál, a min sírhatunk. * Ő az! Már a német is rájött s azt mondja: «Sie ist es!» De hát úgy van az. Egyszer legyen egy jó regényünk, azt is lefordítják tőlünk! Ő irta — a Bájos Beniczky Lenke. A ki nem hiszi el, olvassa el a regényt és ,látni fogja, hogy Ő az IorgySKr. KIN RÍ MTÁR. Tudós költőjelöltek használatára akadémiai megbízásból szerkeszti Szódász Károly. Haajh! nem szelet e kúba ! Mert mit neki Hekúba ! Aannál jobb e britannika, Melyet áárul britt Annika ! (Szivorinjai sziszóda szel élmény.) Flülér ! Ó, miér Nem hál Te királ-yokról ?! (Fogas kerdményi szódalöveg.)* Jaaj! mit láttam csütörtökön : Kukoricza-csütörtökön! Töökéletes kukoriczarím-pattogatmány.) A város végén van sok kisebb-hosszabb lak, Noo, azokon van ám temérdek rossz ablak! Miért is, kis vers, csak ily hosszúra szablak. ( Czigánylakályos drótosjövedéki kínhossz-szablalat.) ÚJÉV REGGELÉN. Nagy dolgoknak volt szemtanúja Az ó év, még nagyobbnak lesz az új: Harmincz magot ad majd a búza, Ki bátor ellen volt, fél mint a nyúl; Ki köztünk félénk volt — csodák csodája! —• Az fringiát két oldalára. Mi erős volt, az szét nem mállik, Visszavonás el lesz temetve ; A rossz barátság jóra válik, A ki bűnt tett, el lesz feledve. Halhatatlan lesz az erényes; Szobrot fog kapni a ki jót tesz. Ki trafik-dohányt szivni bátor: Eltángálják kegyetlenül; Ki énekelni mer s nem kántor: Biztos: rendőrkézre kerül. Ki újságot hordát és nem fizet: Párbajra hívják a miniszterek. Ittainkra öröm lesz lépni, A meghaláshoz szó se fér; Ki mit remél, fog teljesülni , Ki czélnál nincs, az czélhoz ér. Arany-, ezüstpénz lesz, de mennyi! Hogy nem tudjuk majd összegezni. Államadó édes-kevés lesz, A porczió el lesz törülve, A financznép nem lesz ma kényes, Felére száll le fizetése. Protectió kimegy divatból. Mint ócska szán az ócska nyomból. Végrehajtó elhagyja tisztét: Versírásnak adja magát; Fel-, felhajtja olykor az itczét És zeng a dal hegy-völgyön át. Drámát ir a pénzügyminiszter, Nollevelle nagy türelemmel. Nem fog éhezni Ékes Péter, Kövér lesz, mint egy táblabíró; Ambróziát izzad azsebez, Örömdalt zeng a tárczaíró , Örömdalt! mely büszkén kiáltja: Fény derült a magyar hazára! . . Óh mily mesés is lesz az élet : Ha álmom teljesedni fog! Mert álom ez, — óh szörnyű végzet! — Mit én most itt ellantolok. Álom ! álom! akkor leszel való : Mikor divatból kimegy az — adó! Igen! Öh igen ! Újév napján — egyszer egy esztendőben ! — én is szólok és üdvözöllek, kegyelmes generális! Mert kegyelmes vagy te azon hiveidhez, kik neked szavaznak. Az újév újabb milliókat jelent. Minden uj, csak te maradsz a régi. Igen ! Oh igen ! Kívánom neked, hogy a hány krajczár van a deficitben, a hány «hogy» a te szónoklataidban, a hány «igen» a te mamelakjaid szájában , annyi esztendeig maradj te még a miniszterelnöki székben és addig maradhassunk mi a te szavazógépednek hibátlan alkatrészei. A milyen vastag Móricz Palya, a milyen vékony Hegedűs, a milyen hosszú Apponyi, amilyen alacsony Fálk Miksa, olyan boldog légy te. Boldogítsanak téged a mi igeneink. Mi szeretetünkkel ragaszkodunk a te elveidhez, hogy te ragaszkodjál hozzánk szereteteddel. Élj te, hogy mi is élhessünk ! Igen ! Oh igen ! A háború fenyeget, de az nem nagy baj : jól tudod te, hogy mi a fenyegetés elhárítására kívánt milliókat mindig készséggel szavazzuk meg. Csak a te bukásod ne fenyegessen, s akkor meg vagyunk mentve. Inkább a muszka jöjjön, mint te menj. Tartson meg az Isten még sokáig, fenn tartani téged majd mi igyekszünk. Igen ! Oh igen ! ■ hibeliiflótálifél gratulációja. BOLOND ISTÓK, JANUÁR 1.