Bolond Istók, 1910. (33. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

BOLOND ISTÓK. JANUÁR 2. Új esztendő! . . . De csak akkor lesz Ha megújhodást hoz — Új ha nem jön, mely minket sújt, A régi csapáshoz. Oda van már békessége, Nincsen többé bőven Se bora, se búzája már Sem a régi, sem új esztendőben! Új esztendő! . . . De csak akkor lesz Ha hoz szabadságot, Hiszen elég régen tartják kötre az országot, Papiroson érvényes csak, A mi kevés jussa, Alig van már, mit a jövő Évre elalkudna. Új esztendő!. . . De csak akkor lesz új, A függetlenségnek Beálltával ha gyújthatunk Örök égő­ mécset. Hisz eddig év évre szállott Egyformán át rajtunk: Függetlenek sohse lettünk, — Függőben maradtunk. Új, Új esztendő! . . . De csak akkor lesz új, Ha testvériségnek Törvénye szerint tanítjuk Élni ezt a népet; Mert biz’ eddig nem testvérek, Ellenségek voltunk, Örültünk, ha minden évben Egymáson tiportunk. Új esztendő! . . . De csak akkor lesz új, Hogyha egyenlően Veszünk részt majd jóban, rosszban Ez új esztendőben, Mert hát eddig másképen volt, Jóba’ nem volt része, Csak a rosszat sínylette meg Az országnak népe. Új esztendő! . . . De csak akkor lesz Ha már egyszer Bécsben Majd igazat adnak neked, Jámbor magyar népem ! Ámde a mig jámborságod Jó fejős tehénnek: Addig ne is reméld, hogy lesz igazi új éved ! Új esztendő. Vb VJ, Hyntho. £^je/ire/v'Z'y leihet/a­­aPdztydassij Pilalvinájiczj Ma chére ! Enfin sind die Feiertagen vor­über! Mit hozott a Jézuska? Épen azt nem, a­mire legjobban vágyód­tam. Du kannst Dir schon vor­stellen, was? Naturellement un mari, a­ki megszabadítana már ettől a langweilig pártától. Vagy il n’est pas vexant, hogy még mindig kisasszonynak szólítanak, pendant que nos contemporains már régen , a mi még gondolatnak is hor­rible ! — talán már nagymamák is ! Hogy fölmegyünk-e pour le carnavale, qui sait? Das hengt von der Politik an. Mon pere, tudod, mily ügyes a lavírozásban. Egymás­után meg tudta nyerni a Tisza pere et fils, Szapáry, Bánffy, nagyasszonyok, sőt Sléderváry bizalmát, parceque mint a jó hajós mindig nach dem Wind fordította vitorláját: aber wer weiss, mit hoz a jövő? ki lesz a b­ére Duczi utóda? Nem-e valami vad kurucz, a­ki csak olyan embert tűr meg a főispáni székben, a­ki velük tördelte a parlament padjait ama bizonyos november tizennyolczadikán. Und wenn mon papa búcsút mond a politikának, muss ich auch Abschied nehmen vielleicht für immer a Redout sima parkettjétől. S tyúkot ültethetek itthon jusqu’ á la m­ort. Quelle ironie! Tyúkot ültetni, a­ki egész életén át nem tudott szert tenni auf einen Hahn ! Cependant megbosszulom magamat a férfi nemen és minden kezem alá kerülő kakasból lasse ich einen Kapaun machen. Adieu ! Tout á toi Arabella. P. S. Majd el is felejtettem Dir mit zu theilen, hogy notre Béla steht avant la divorce. Ha meggondolom, hogy most én játszanám a Ciprienne szerepét, ha... Ah ! Pá! Ara.

Next