Bolond Istók, 1919. (42. évfolyam, 1-11. szám)
1919-01-05 / 1. szám
A vadkacsa halála. — Vigyázat: ez vadásztörténet. — A Disznó című vadásztársaság két tagja vadászat után találkozik a Zöld ökör című vendéglőben. Borozgatás közben eldicsekszenek egymásnak bravúros lövéseikkel, amelyeknek eredménye többek között egy vadkacsa is. Hihetetlen történeteket mesélnek el és türelmesen hallgatják egymás szamárságait. Minden egyes elejtett vadnak külön története van. — Tudod, doktorkám — mondja a fiatal vadász az öreg orvosnak — a vadkacsám esete a legnagyszerűbb. Elfelejtettem, hogy mind a két golyót kilőttem már a puskámból és egyszerre észreveszem, hogy egész falka vadkacsa repül fölöttem. Torony magasságra lehettek csak, hát én célbavettem a legutolsót. Meghúzom a ravaszt , és a vadkacsa leesik. És ez a nagyszerű, öreg, hogy a puska nem is volt megtöltve. Az öreg gondolkozik egy ideig, megcsóválja a fejét hitetlenkedve, de egyszerre beleegyezőleg bólint: — Hát az meglehet. De tudod-e, hogy miért, öccsém ? No, hát én majd mindjárt elmondom, ide hallgass: az a vadkacsa bizonyára nagyon öreg jószágvolt már. Többször rá is lőhettek már, úgy, hogy nagyon félt a puskától. Most hirtelen meglátta, hogy megint rácéloznak, nagyon megijedt, szívszélhüdést kapott és meghalt. Elmélkedés a gázrendeletről. Sokat beszélnek arról, hogy a mai rezsim rendeletei nem célravezetőek. Közérdekből kiragadunk egyet a sok közül. A főváros azzal akarja a gázfogyasztást redukálni, hogy robbanással fenyegeti az úgyis agyon ijesztett lakosságot. Nem gondol arra, hogy ma, mikor a világítás egyáltalán nem funkcionál, az örök világosság kilátásba helyezésével és az ellenkező eredményt éri el. - 5 - BOLOND ISTÓK — Mi az, Mari, mit keres ez az idegen katona a konyhában? — Pardony, ez a francia nyelvmesterem.