Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

Országgyűlési dalok. I. P . 11 s­z­­­r kezdi el a vitát És emleget sok taktikát, Beszélget­ő fiúról, fáról És rémitő boldogságról. S kivált büszkén recitálja: Hogy a napszám milyen drága, Sok a dolog s nincs rá ember , Boldogságunk egész tenger. II. Tisza Kálmán szól most Jobboldalra által — Kínálja Lónyai Andrássyt tubákkal. „Köszönöm barátom A sárga tubákot , Prüszkölhetünk mostan Anélkül is, látod.“ III. Bimbóznak a fák szirmai. .. Beli szépen szólt a Szirmay, No volt ebben krna-áldás , Szilogizmus s Gali­ Mátyás. Egy egy mondás másfél óra, A tengerből ugrik lóra, Ontja „lényege s „anyag“ véri­, Hallgatják mind, de nem — értik. Megjelenik B­a­r­­­a­­ árnya, S ráüt a szóló vállára : „Édes fiam , tetszel nékem , Átvetted a mesterségem.“ ~^£УсО)(§^С^­ Honvéd-toborzás. Orvos­­az önkényteshez.) De hiszen maga sántít és félszemű­. Önkénytes. Igenis, tek. orvos ur, de ellenben siket is volnék és a hátamon már viselek bornyaként egy velem született púpot. Orvos. Hm. (Némi gondolkozás után.) Tanglik-Önk. Kezeit csókolom, tekintetes or­vos ur. E­­­z a 11 s. elnök. Hát t. önkénytes ur, mit kíván becses szolgálataiért? Önk. No, száz forint gázsi havonkint tán elég lesz, azután meg új mundér a kincstár költségén, de nem ám aféle komisz posztóból, hanem fáin. Elnök. Meglesz, meglesz , hát még ? Önk. No meg a komisz kenyér helyett a lássan instálnék fehér czipót... El­n­ö­k. Jól van, tovább. Önk. Reggel és napközben, a­mikor szomjas vagyok, a szükséges papramorgót vagy bort. Azután kérek számomra egy kávéházat kijelölni, melyben kedvem szerint kávézhassak és biliárdozhassak az állam költségén ... E­­­n­ö­k. Minden meglesz ! hát még ? Önk. No meg aztán... mit is kérjek még ?. .. Igaz! Nem szeretem a kaszárnyát, jó volna tán számomra hónapos szobát bérelni, persze a Dunaparton, mert ott szép kilátás van. Elnök. Illő, hogy a honvédség kilátá­sai szépek legyenek. Önk. Azután a komisz dohány helyett kérnék nekem miláreszt adatni, mert mellem gyönge s a pipadohányt nem bírja el. Elnök. Az is meglesz. Szolgálhatok tán mindjárt egy szivarral ? (Megkínálja.) Ö­n k. (megnézi a szivart.) Oh köszönöm, uraságod csak kubanoszokat szí, nem élek vele. Ideális Margitsziget. —­ Pár év múlva. — Az ember .... harczban az elemekkel! Mily nagy látvány­ .Mintha ágyunyi górcső alá tennéd a föld fiát, úgy hogy a törpe hirte­len óriássá nő meg, oly nagy, ha harczolni látod. ! Az elemekkel! És mily elemek vannak­­ a Margitszigeten ! Roppant elemek, kegyetlen elemek, elementarikus elemek. Itt füvet kell gyomlálni, ott fákat fűré­szelni, itt port söpreni, amott szúnyogot ölni. Ily elemekből áll itt a világ. De az ember legyőzte a négy szörnye­teget. Eltűntek nyomtalanul. A Margitsziget nem sziget többé. Mind­két oldalról be van töltve a Duna földdel. Nem Duna foly­ott többé, hanem Pest Pilis és Solt vármegye, törvényesen egyesítve. De viz is kellett. A Duna is folyni akart valahol. Mutattak neki utat. Árkot ástak a Margitsziget hosszában, fölső csúcsától az alsóig. Ezen árkot kiszélesítették akkorára, mekkora az eredeti Margitsziget szélessége volt. S ezen árokban foly most a Duna szőke vize. A hajdani Margitszigetből tehát tulaj­donképen semmi sem maradt meg. De kellett levegő is. Szereztek. A fák éjjel szénenyt lehelnek ki, mely a levegőt el­tölti és ártalmas; a fákat tehát kiirtották. Nincs többé erdő a Margitszigeten. A növény­világ Goliáthjait ledöntötte Dávid, az ember. De a fák nappal előnyt lehelnek ki, ez pedig a levegőt egészségessé teszi. Fák tehát­­ szükségesek lévén, újakat ültettek, melyek néhány század múlva az előbbiek helyét töké­letesen ki fogják tölthetni. Addig virágcsere­pekbe foglalják a tavaszt. Flora gyermekeinek cserépbölcsei minden ablak előtt állanak. Ben­­nök virul a szende cziczafark s a kecses kike­rics, örök tavaszt varázsolva az emberek elé. És építettek a szigetre egy egész várost, az új szigetcsatorna két partján. Pompás vá­rost négyemeletes házakkal, oszlopokkal és csarnokokkal. Van ott fürdő. Császáfürdő, mely nem császárfü­rdő. A víz 36 fok hőségű és igy külö­nösen nyáron mint hűsítő ital limonádé helyett is igen jó szolgálatokat tesz. Azon tulajdonsága is van, hogy minden tárgyat, melyet bele­raknak, rövid idő alatt megkövit. Ha tehát az utczákat pár hétig mindennap kétszer ily vízzel megöntözzük, nemcsak por nincs, de uj kövezet is jö létre, mely semmibe sem kerü­l, minden nap kijavittatik és erősittetik az uj öntözés által és igy soha sem romolhat el. Mily perspectiva! Az összes szobrászat ezentúl hazánkban fog öszpontosulni, és pedig a Margitszigeten. Ha valakinek szobrot aka­runk állítani, már nem lesz szükséges Halbig­­hoz fordulni, hanem egyszerűen belefüggeszt­jük nagy embereinket e vízbe, ezáltal azok egészen megkövülvén, a legnagyobb élethűség­­gel készült szobrokká válnak és minden to­vábbi manipulatio nélkül lelepleztethetnek. így fognak készülni a jövő emlékszobrai és kétséget sem szenved, hogy nemsokára az egész világ a Margitszigeten fogja nagy em­bereit megörökíttetni. Az első magyar általános nagyember - megörökítő társulat részvényei kétségkívül roppant hasznot fognak hajtani. Azután van lóvasút. Újpesti lóvasut a Margitszigeten. Eddig csak egy lóval, de kis gyakorlat után elmegy majd ló nélkül is. Van társalgási terem, mely azért nevez­tetik így, mivel asztalán a „díszes társalkodó“ egy díszk­iadású példánya pompáz és az egész szigeten másutt nem szabad társalogni, hanem aki beszélni akar, köteles a beszélgető terem­be menni. Van továbbá gyógyterem, a­hol minden egésséges ember biztos gyógyulást várhat a­­z ember bajaitól. Van játékterem és ebben olyan biliárd, melyen a legnehezebb mopszok egészen ma­guktól megcsinálódnak, a kégli minden lökésre eldal s a piramidli csupa önkénytelen tizen­hatosból áll, miután a labdák egymást játszák be a lyukba. Van e teremben továbbá oly tarokk-kártya, melyben minden játszónak tous les trois-ja van, és olyan pikett, mely csupán 90-esekből áll, úgy hogy kevesebbet nem is lehet anzagolni. A ferbli és makaó hasonlókép oly tökélyre van véve, hogy minden embernek okvetlenül nyernie kell. Nemsokára roulette­­asztal is lesz, kétségkívül részvényekre ala­pítva, s ez a Margitsziget jövőjét mindenkorra biztosítani fogja. Van azután vendéglő, melynek se jó se rész oldalai nincsenek, hanem csupán vendég­­oldalai s melyben ingyen kapják az­­ isten­­hozott­at és isten hozzád-at, mig a többi élve­zeteket persze annál jobban meg kell fizetni. A hangversenytermet sem szabad innen kifeledni, melyben csupa monstre-hangverse­­nyeket adnak, azok csupa monstrosus dolgokat játszanak. Mindezekből láthatni,hogy a Margitsziget valósággal a világ nyolczadik csodájának ne­vezhető s méltán ruházhatnék föl e büszke névvel: „Margitok Margitja, szigetek szigete.“ 82 Elnök. Sajnálom, az én fizetésemből nem telik más. Ö­n­k. Azután, minthogy kissé sántítok, igen szeretném, ha egy számozatlan frakkert állítanának rendelkezésemre, különben nem jelenhetnék meg­ pontosan az exercitozásnál. Elnök. És ez minden ? Önk. Igenis minden. Volna ugyan még egyéb kívánságom is, de hát hazafiságból meg­elégszem ennyivel és szolgálom hazámat ily potya áron. Elnök (megilletődve. Uram, ön derék ember. Roxum, mars! N­a­g­y. Sajnálom gróf K­á­d­á­r Lászlót, hogy vá­lasztása megsemmisittetett. Kiss. De én még jobban sajnálom Harkányit, kinek az uj választás most majd megint tömérdek pénzébe kerül s aztán mégis újra megbukik. -^OrglgSG'­--DfCXgse^­ Távsürgönyök. Madrid. Don L­o­n g­o s Óra te on­­­des spanyol követ, a­ki a múltkor Madridban hét óra hosszat beszélt, kérdést intézett a pesti országgyű­­léshez, hogy a jelenlegi fölirati viták alkalmából, rém fogadnák­­ el egy kis vendégszerepre ? Egyptom. A viczekirály a delegácziókat, miután minden költséget megszavaztak, eleresztette z Párbeszédét azzal fejezte be, hogy csakugyan igaza volt gróf Andrássynak, midőn a delegácziókat igen hasznos intézménynek állította, sőt olyannak, mely hivatva van más államokban is minta gyanánt szolgálni.

Next