Bolond Miska, 1870 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-09 / 41. szám

0 Thiers jelentése kéjutazásai sikeréről. Tisztelt köztársasági kormány! Önök által azon fontos megbízással tiszteltetvén meg, misze­rint az európai udvarokat beutazván, ott a franczia érdekben mű­ködjem, illetőleg a kormányok irántunk táplált érzelmeit kipuha­toljam, késedelem nélkül útnak indultam s a következőkben vagyok bátor tapasztalataimat önökkel közleni. * * * Először London felé irányoztam lépteimet, hol az angol kor­mány férfiaival reméltem találkozhatni. Ezen államférfim előrelátásom csakugyan meg nem csalt, mert az angol kormány Londonban lakik, és minden tagját laká­sában találtam. Mind Gladstone, mind lord Clarendon a legnagyobb rokon­­szenvvel viseltetnek irántunk, és a poroszok elleni küzdelmünk gyámolítására engem a legnagyobb szívességgel és előzékenységgel fogadtak. A sedani vereséget paralizálandó, Gladstone engem ebédre hitt meg, és midőn azt mondom neki, hogy Páris ostromzár alatt van, megigérő, hogy erkölcsi támogatására biztosan számíthatunk s az angol kormány ezer darab (erkölcsi) ágyút ajánl fel fővárosunk védelmére. Hasonlóképen vontcsövű sympathiákkal és hátultöltő sajnálkozással igéri a franczia kormányt segíteni. Midőn kérdem: meg fogják-e engedni, hogy Bismarck Lotha­­ringiát és Elzászt elvegye, azt felelék, hogy a strassburgi dóm csakugyan a legnagyszerűbb góth egyház; midőn pedig azt kérem: eszközöljenek ki számunkra kéthetes fegyvernyugvást, megigérek, hogy ezen ügyben Bismarcknak írni fognak, mihelyt... a háború­nak vége szakadt. Ennyit Londonról.* * * Onnan Bécsbe utaztam, és ott azonnal elmentem gróf Beusthoz. Ezen államférfi késznek nyilatkozott ügyünket egy bánatos férfikönyvvel gyámolítani, mint én az ideiglenes kormány nevében persze ezer örömmel acceptáltam. Dicséré azután I. Napóleon általam megírt életrajzát és kér­dezett: meg fogom-e írni III.Napóleonét is ? Én azt mondom, hogy: talán, de ő azt tanácssa, ne tegyem ezt, miután ez által azt az egyént még híressé tehetném. Felszólítam aztán, szíveskednék a franczia köztársaságot el­ismerni. Ő eleinte kissé vonakodott, azonban utóbb megígéri, hogy ezt meg fogja tenni, mihelyest ama társaság firmája proto­­kollálva lesz a bécsi váltótörvényszéknél. Miután ily hajlandóságot vette­n nála észre irántunk, végre bátorkodtam kirukkolni szövetségünk felajánlásával is. Megkínáltam őt a franczia szövetséggel oly feltétel alatt, hogy azonnal beüssön Poroszországba, mely esetre megígérem neki, hogy Ausztria to­vábbi fenállását tiz évre saját kezem írásával veglin személyesen garantirozom és azon igen valószínű esetre, ha Francziaország végre is Poroszországgal Ausztria rovására békülne ki, Ausztriának meg fogjuk engedni, miszerint Oroszországtól Kozákország felét elvegye, és magát a Volga és Don folyók közt kárpótolja. Beust gróf ezen ajánlataimat igen figyelmesen meghallgatta és azonnal felismervén azoknak rendkivüli előnyeit, beléjük is egyezett, egyúttal meghagyván a közös hadügyminiszternek, hogy 12 journalistát azonnal hadi­lábra állítson, és Olaszországon ke­resztül indítsa útnak déli Francziaország felé azon 300,000 vezér­­czikket, melyek eddigelé Ausztriában és Magyarországban a fran­czia ügy mellett megjelentek. * * E fontos szövetség kieszközlése után azonnal Szt.-Pétervárra utaztam. Gorcsakoff herczeg eleintén meglehetős hidegséget mutatott irányomban. Élénk színekkel rajzoltam neki azon veszélyeket, melyeknek a porosz győzelmek után az európai egyensúly ki van téve, és ékesszólásommal csakugyan kivittem nála, hogy világrészünk egyen­súlyát államférférfiúi érdemeim őszinte elismerése által biztosítani ígérkezett. Déli időben voltam nála, északi hatalom kormányosával beszéltem, ő keleti kérdéseket intéze hozzám s én nyugoti válaszokat adok neki. Mily magasztos diplomatikus látvány! Nála megpenditém az orosz-franczia szövetség eszméjét. Pen­­ditém, penditém, de csak nem pendült leiz az! Mindazonáltal sike­rült, hosszas erőlködés után, belőle néhány ígéretet kicsikarnom. Megígérte, hogy mihelyt a porosz hadak nyugatra előnyo­­multokban az atlanti óceán partját elérik, erélyesen protestálni fog az ellen, miszerint még tovább bele merészkedjenek. Megígérte továbbá, hogy a mi győzelmünk esetére nem fogja Corsica szigetnek Oroszországhoz csatoltatását kérni. Hasonlóképen kilátásba helyezte jó szolgálatait azon esetre, hogy Napóleon császár számára az állam költségén palotát akarnánk vásárolni Szibériában. Nemkülönben a Werder systemája szerint hátultöltőkké ala­kított jókívánalmait ajánlá fel az ideiglenes kormánynak, és 300 darab Gatling-rendszerű revolver-ohajt biztosít nekünk szükség esetére. Végre élelmezésünk iránt is némi figyelemmel volt, midőn engem vacsorára hitt meg, nehogy éhesen érvén haza Párisba, az úgyis szűk élelmet ott még inkább csökkentsem. Íme, t. polgárok és kormányférfiak, ezek azon vívmányok, melyeket utazásom folytán Európa nagyhatalmasságaitól kicsikar­nom sikerült. Maradván stb. Thiers, s. k. Renan és Strauss. A német nemzet nagy, dicső, müvelt, gondolkodó nép, de — a ki más­nak birtokát elveszi, azt rablónak szokás nevezni. Renan: Köszönöm a bókot oh Renan ! igazad van, gondolkodó nemzet vagyunk , de nem a fejünkkel, hanem a kezünkkel annektáljuk Eliaszt és Lothringiát. Strauss: Szeretem Németországot, Kant és Fichte hazáját, a­ki azonban a „ gloi­­re“-ról csak az i-pontot letörli, az ellenségünk. Renan. Nem szeretedheted jobban, oh Renan! Kantot és Fichtét, mint én Des­­cartes-ot és Cousin-t, de Kant és Fichte rég meghaltak, és Moltke és Bismarck élnek. Strauss: A háború az emberiség fekélye, a művelődés csak békében tökéletes­­­ü­lhet. Vilmos király örökre halhatatlanná válnék, ha seregeivel visszavonulna. Renan: Bölcsen szólasz, oh Renan ! Ernő, béke nélkül nincs szabadság, nincs ha­ladás, nincs művelődés, és királyom csakugyan teljes szívből óhajtja a békét — Párisban megköthetni. Strauss. Votre trés-humble et trés-devoué serviteur. Renan. Ihr sehr ergebener und gehorsamster Diener. Strauss. A hadi erődítésekről. Pertractálj­a egy önkénytes inzsellér. A mai erődítéseket Vauban, franczia generális találta föl XIV. Lajos alatt. Mint udvarias franczia, csakugyan ő volt legjobban képes megmutatni, hogyan kell a várőrségnek az ellenséget illendőleg fogadni, és netaláni kivánságait előzékenyen kitalálni s kielégíteni. Az ellenség ugyanis a várak elé rendesen nehéz ágyukkal szokott szállani, és így az udvariasság legelső szabályai sürgetik, hogy ott falak álljanak, miután különben az ellenség hiába czipelte volna magával ágyúit. De az ellenség egyes katonái iránt is szeretetreméltó előzé­kenységgel kell viseltetni az erődítések építésében, így némely ellenségnek legnagyobb passiója, ha mély árokba zuhan és ott kezét-lábát töri; ezért Vauban óta a várak mindig mély árkokkal is vannak környezve. Más ellenségnek kedve a vízben telik és legnagyobb luxnak tartja, ha alkalma akad vízbe fúlni, ezért az árkokban rendesen víz is van, mely az említett czél elérésére elegendő mélységű. Vannak katonák, kik a léghajózást különösen kellemes sport­nak tekintik. Ezek iránti tekintetből a várak előtt földalatti aknák is vannak alkalmazva, melyekre csak rá kell lépnie annak, ki ingyen léghajózással óhajtja üres idejét tölteni. Némely generális nem szeret nagyobb ostromokba ereszkedni, ezért a nagy várak rendesen egész rendszeréből állanak az apróbb erődöknek, melyeket ama vezérek szépen egyenként és egymás­után ostromolhatnak és bevehetnek. A vár falai rendesen igen nehéz ágyukkal vannak megrakva, miután hosszas tapasztalás megmutatta, hogy az ellenség legna­gyobb része sokkal jobban szereti, ha nagy ágyúgolyó zúzza össze, mint ha valami apró golyóbisocska akad meg benne, miután ez utóbbit a sebésznek mindig ki kell húzni a sebből, míg arra nincs eset, hogy ágyúgolyó a sebben rekedt volna. A vár kapui mindig jól be vannak zárva, sőt el is reteszelve és torlaszolva, minthogy egy ilyen kapu ostroma a legérdekesebb mulatságok közé tartozik, melytől sem az ostromlók, sem pedig az ostromlottak nem szívesen fosztanák meg­ ma­gukat, illetőleg egymást. A többi erődítmények, minők a szarvas munkálatok, lünettek, ravelinek stb., afféle apró pikantériák gyanánt tekintendők,amelyek­kel a hadakozó felek egymásnak mint finom meglepetésekkel szok­tak kedveskedni. Hasonlókép kell felfogni a töltött bombákat, melyek a töltött bonbonokat helyettesítik; nemkülönben a taraczkokat, melyek a hiányzó baraczkokat pótolják; a papi narancsokat pótló napiparan­csokat s egyéb édességeket, melyekkel mindenik fél iparkodik ellenfele életét kellemesebbé tenni. 160

Next