Bolond Miska, 1875 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1875-02-14 / 7. szám

42 BOLOND MISKA.Február. 14. 1875. O ESZ AG­O YU. — Még­ mindig budgetvita. — Bittó István. (A közvádló a főrendi karzaton szája elé feszíti két tenyerét, s e tubuson át sugalmazd.) Tisztelt ház! Odakin a folyosón a Deák-clique rám riasztott, hogy mondjam el közkívánatra a házban is azon beszédet, melyet tegnap a Deák-körben tartottam. Am­e legyen tehát, engedek házam érdekeinek, és ismétlem még egyszer. (Áhítattal pislog a főrendi karzatra.) Ha nem csalódom, Sennyei és Lónyai a múlt héten tartottak szónoki beszédeket, Tisza Kálmán pedig szerdán. Az előbbi orácziók oly régen tartottak, hogy ezekhez szólani már idejét múlta, meghaladott álláspontok ; az utóbbié pedig csak most volt, úgy hogy túlhalmozott teendőim miatt még nem volt időm rájuk frequen­­tálni. (Közvádló: Reflectálnil) Akarom mondani perflectálni. Tehát — hallgatással mellőzöm őket! (Tóth Vili: Hallgasd agyon !) Csak pár­ Berényi Zsigmondnak akarom megjegyezni, hogy az ő beszéde a kor­mány ellen, jobboldali léttére, cynismus volt. A pénzügyminiszter a mi­nap fejével állt jól, hogy helyre­álltja a rendet államháztartásunk­ban , miután látom, hogy a tisztelt ház nem veszi tudomásul Ghiczy fejét, tehát én teszem azt magamévá s nyilvánítom ezennel, hogy itt a varkocsom, Cseneguillotine csapja le, ha be nem váltom a kor­mány adott programját. Aztán hát meg ne buktassanak ! (A köyvodló két­ségbeesve a felett, hogy Bittó mást beszél össze mint a­mit ő diktál neki, távolik; a miniszterelnök a spiritus familiáris eltűntén despera­do leül.) B. Perényi Zsigmond. T. ház. Az igen tisztelt miniszterelnök úr le­het nagyon jó asztronómus, hanem a botanikában még hátra van. Azt sem tudja, mi a cynismus. Bittó. Mit! Én hátra volnék a botanikában, s ne tudnám mi a cynismus? Tagadom, és megc­áfolom. (Tóth Vili: Agyon kell­­ hall­gatni, min én!) Cynismus például az a jobboldaltól, hogy a kor­mányelnöki székre engem ültetett. (Bravó : Perényi megadja magát.) Paczolai Fallstaff Jankó. Tisztelt haaz! Een mindig csak kukori­­czaaval szoktam szaamolni, s igy nem konyitván a fölsööbb mennyiseeg tanko, nem szop­ok a budgethöz, hanem a buffethöz. Mert a budget ha veekony is, a buffet köveer, s tesseek! az alkotmaanyos heet­eeves eera alatt anyagilag menynyire meggyarapodtunk aaltala ! No neezzen raam a kinek szeme van. Ezeert az egyedül üdvözitöe vallaas csak a dönak part! Csodaalkozom, hogy Döbröczön vaaros keepviselööjeenek csak oly keesöön jött meg az esze, s hangott a közjogi alapra. Tisztelt haaz! hogy peenzügyileg ennyire haatra jutottunk, annak csupaan az ellen­­zeek az oka,­­ meert nem tanulmaanyoztuk m­i az aalami­nes peenz­­ügyi tudomaanyokat ? (Kócz: Hát mért nem járt el az előadásaimra ?) Ilyen ember peeldaaul Ghiczy Kalmaan! (Móritz Pál: Az az! a Gyi­czi Kámány! Csak szappanyozz be neki, öreg!) Minek ülepedik ilyen dereek ember a péenzügyminiszteri szeekre? (Móritz: »Jó beszél! Jobbról-balról. Eláll!) Raj­tam az öregapaatok lelke! (Mérgesen morrrogva szökik saját beszéde elől a buffetbe.) Patay: T. hát, rövid vagyok! Mink itten a gárdában megmu­tattuk, hogy meg fogunk tudni a hazáért halni! Meg fogjuk mutatni, hogy megtudtunk halni! Meghalunk, hogy megtudjuk mutatni halálunkat! Megmutatjuk, hogy meghalunk tudni! Meghaltunk, hogy meg fogjuk tudni tudatni! (Majoros megkínálja egy Szikszaibeli kucsébertül nyert czukedlivel, Pista bácsi utána kap, a pattogó czukor­bomba elsül, s Pista bácsi hányát vágja magát.) Megmutattam, hogy megtudtam halni! Majoros: Bruderkáim! Hogy én itt nektek sokat értem a szót? Olyan nincs! Hívjuk ide ebbe a padba Kossuth Lajos czimborámat! Ide mellém! Helyet szorítok a czimborának magam mellett; vizitkár­tyát tűztem máris helyire ! (A Máris helyire ? Kossuth Lajos ugyan megköszöni a cimbora czimboráskodását!) Gáll Jószep: Az én kívánságom csak az, hogy a fennállandó kor­mány intézőleg, kormányzólag, fontolólag, orvoslólag, fejlesztőleg és főleg nem részrehajlólag járjon el. A­kik ezt megtudják tenni. (Ez aztán igazán derék!) az ily embereket én igazi kormánynak tudnám nevezni. Azonkívül kérem tessék tudni, hogy az állam külügyeinek (Halljuk, halljuk!) gyors és pontos ellátását is biztosítani kell! (Nagyszerű!) Pénzforrásul olyakat kellett volna keresni, melyek nem adófelemelést igényelnek. (Ghiczy Kálmán jóízűen nevet) Ily jövedelem-forrásnak ismerem a kathopolikus papságnak birtokait. (Viharos derű). Mindenki tudja, hogy ezen javak a papságnak oly Czélból adományoztattak, (Ghyczy, hogy azok elvétessenek,­ hogy azok hon­védelmi czélokra fordittasanak ! A kathopopolikus papság bandériumo­kat legyen köteles tartani, és az ellenséget fogadni! (Derültségi vihar.) Most azonban legfölebb szép rokonokat és molett szakácsnékat fogad­nak ! (Jobboldalról: Nem rész gusztus!) Úgy látszik, hogy az eddigi miniszterek mindezen javakat-ne­ nyúlj hozzájok-virágoknak tekin­tették.­­ Fordítsák a kathopolikus egyházjavakat katonai czélokra és szászegyetemre ! Ezt kívánja a fosztó igazság ! (Jobbról: Osztó igazság!) Kérem nem kikorrigálni! A minisztérium pedig a kis fizetésű hivatal­nokokat csak elbocsátotta, de magamagát nem . (Erre nem éljeneznek.) sem a képviselőháznak a felét! (Éljen ! Keine andere, Schonerdien ? Gull levágja magát a padra — beszédjével.) Bittó. Miután a budgetet megzavarta a ház, mi a miniszterelnök feladata? Az,hogy tanácsot kérjen ő feleségétől. (Derültség.) Akarom mon­dani ő felségétől. Megyek tehát Bécsbe. (Megtörténik. De a miniszterel­nök ha Bécsbe viszik is Bittó marad.) NEMZETI Igp SZÓHÁZ. A jövő héten, általános bérletszünettel és árfelemeléssel, először és utoljára. A HÁROMSZÉKI LEGÉNYEK, Siralmas vígjáték 1 felvá­sban. Sírta BITTÓ. Szószék­y ...............................fiszaváry. Szentszék­y..............................( enpape!) ázp. Csopszéky..............................Kentil­onyai. Népség, katonaság — a választásoknál. A­z farsang. — Epilepshgramm. — Hajh, de nehéz sorsát viselni a báli teremnek! A kosarak fiatal urfik számára teremnek. OLDSÉGPIACZ. Árványi Emil a Pesti Naplóban bírálatot tesz közé Barna Ignácz Horatius fordításáról, s a többi között ezt is írja : »A mai nemzedék — eltörpülő csekély kivé­tellel — nem foglalkozik­ a klasszikusokkal . . . S igaza van, mert ő is csak négy évig foglalkozott a klasszikusok­kal a gymnasiumban. Az anti-vacsorapárt, vagyis EUROPA coM.tr­a PETJÉT. Wodianer Béla elnök. T. vacsora ! Miután a­­ házban még nem volt alkalmam kimutatni szó­noki tehetségemet, ide hívtam­ meg önöket, hogy az ország jelen válságos helyzetéről beszélhes­sek. Uraim! tanácskozzunk, hogy mit tegyünk? Eötvös Károly: Vacsorázunk! Vodianer. Uraim két dolog bizonyos, t. i. hogy a kormány bukik, és hogy bennünket nem emlegetnek a lapok leendő minisztereknek. Mit tegyünk tehát? Eötvös Károly. Mondtam már, vacsorál­­junk. Freszsziót kell rájuk gyakorolni! Vodianer. Mondják, hogy Bittó ajánlatot fog tenni a királynak, miszerint gr. Lónyai, és Sennyei is bejöjön a cabinetbe. Mit szólnak ehhez uraim ? Eötvös Károly. Bo­trány, igazán! (Suty­­tyomban megeszi Vodianer két zsemléjét s Ráday üveg borát). Gróf Ráday. Azzal a kis Bittóval majd el­bánok én. Vallatni fogom; befektetem abba a bölcsőbe, melyet a szegedi várban­ használtam ; s ha ki nem vallja őszintén, kiket fog ajánlani, Szegedre kisértetem Menyhért urammal együtt. Eötvös Károly: Dicsérem az eszed, Gida barátom! De Sennyeit hogy tegyük el lábaiét? (Sutytyomban kiveszi Vodianer tányérjából a hornyaszeletet s kiissza Ráday borát!) Gróf Ráday: Azt khronizáljuk római pápá­nak ; a szentatya úgy sem él soká; a héten na­­gyon rosszul volt. Wodianer Béla: Más tárgy nem lévén na­pirenden , vacsorálhatunk. (Rémülten veszik észre, hogy önzetlen Eötvös az egész párt vacsoráját eltüntette.) AZ UJ BULLA. Nos Rector vettük azt zokon, Hogy a felolvasásokon Tiltott tárgyra viszik a szót, Minő volt például a „csók S erről állitják, „hoc signo vinces“. Erkölcstelen, vallásrontó mindez, A melylyel szőke Vécsey Szent hitünk, vágyott sérteni. S keltett e tárgy nagy rokonszenvet, Mit Rectorságunk meg nem szenved ! Azért hát a felolvasást Felolvasó, kékkő oldatba mártsd! Előbb hogy a szószékbe méssz fel: Be fogsz meszel­tetni chlór-mé­sszel! Megfüstölte­tik a lector és a théma, (Miasmás az ily czikk s az ily emberhús !) Diximus, et Nos Rector aeternus Significamus ! Sit anathema ! BITTÓ Kovach Laczival utazott Bécsbe. Lám, még Bécsben is rászorul a­­ súgóra. * BITTÓ ha Bécsbe viszik is miniszterelnök marad. !

Next