Kazinczy Ferencz (ford.): C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái - Romai Classicusok magyar fordításokban 1. (Buda, 1886)
Előszó
ELŐSZÓ. A Szallusztot én két nyelven beszéltetem: Töredékiben és a’ két Levélben az új idők’ ízlése szerint, melly könnyűt kedvel, simát, ömlőt, mindennek érthetőt, hidegen józant: Catilinában és Jugurthában a’ régi felé igyekeztem közelíteni. Amaz kevésbé rossz azok előtt lehet, kikkel a’ Szalluszt’ beszéde magát megkedvelteim a’ Szalluszt’ ajakán sem tudta: az utóbb említetteké azoknál, a’kik értik, mi teszi őt, a’makacsot, különözőt, darabost, homályba vonultat, görög alakokban gyönyörködőt, szófaragót és nyelvkorcsosítót, utólérhetetlenűl széppé, ’s látni fogják, hogy fordítója az előképet szerette, ’s sajátságait megragadni ’s dolgozásába áltkozni törekedett. A’ kettő közt magam az elsőbbséget a’ régi ízlésűnek adom, örvendve Nyelvünknek, hogy ez megbírja a’ mit