Lukácsy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei. Eredeti örmény kútfők után 1. (Kolozsvár, 1870)
Előszó
Εβ XX __ t? 1 ο s ζ ο, magyar kelet népe, eredetét és szülőföldét Ázsiában csak keleti kútfők segítségével lehet felderíteni; a nyugati kútfők, az eddig tett kísérletek után ítélve egymaguk erre elégtelenek. A belőlök nyert történeti adatok a keleti kútfők világánál nyernek fényt, határozottságot és válnak alkalmas anyagokká a feldolgozásra. A tudósítások, melyeket a magyar faj különböző törzseiről, a Hunok, Kunok, Uzok, Avarok, Chazarok és Besenyőkről a byzanti görök írókban találunk, s a nagybecsű nemzeti hagyományok, melyeket a Magyarok eredetéről és ázsiai lakhelyeiről a magyar krónikások fentartottak, egészen más színben tűnnek fel, ha azokat az örmény történeti kútfők világánál vizsgáljuk; különben is a magyar régészet laktatók közt általános napjainkban a meggyőződés, miként a magyarok eredetét és szülőföldét Armenia és Persia körül Aria zend népei közt kell keresni, ide utalnak nyelve, vallási és politikai traditiói a Magyarnak. Más részről tény az is, miképp az örmények is a pogány ó korban a zend népcsalád csoportozatához tartoztak és Zoroaster tanát követték; minél fogva nem csodálhatni, ha az örmény és magyar nyelvben egymás közt és a régi áriái nyelvekkel hang és értelemben egyező szók feles számmal találtatnak. Nagy szerencse, hogy az örménynek irodalma vagyon azon korból, midőn a Magyarok még Ázsiában tanyáztak.