Karácson Imre - Thallóczy Lajos: A Rákóczi-emigráczió török okmányai 1717-1803 (Budapest, 1911)
Előszó
ELŐSZÓ. „Áldom az isteni gondviselést, hogy az, amiről ifjúkoromban álmodoztam s aminek előkészítésére férfikoromban évtizedekig dolgoztam, most öreg koromban az Ő kegyelme által megvalósulhatott. Most már én, öreg szolgája a Rákóczi-kultusznak, befejeztem feladatomat.“ E szavak kíséretében adta át néhai Thaly Kálmán 1906. október 27-én II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társainak hamvait az ország határán, Orsován, a magyar kormánynak. Azóta a „Rákóczi leghűségesebb íródeákjának“ hamvai is porladnak a pozsonyi temetőben. Feladatát, amelyet 1889. október 7-én kezdeményezett, midőn Fraknói Vilmossal a galatai St. Benoit-templomban felásta II. Rákóczi Ferencnek és anyjának Zrínyi Ilonának sírját, s a nemzet egyetemes részvéte mellett a hazai földbe elhelyezte e hamvakat, valójában befejezte. Legyen e könyv Thaly Kálmán emlékezetének szentelve, melyet a magyar tudományos akadémia, történeti bizottsága fáradhatatlan elnöke s a magyar történetírás újkori leglelkesebb agitátora érdemeinek elismeréseképen terjeszt a közönség elé. Mert ez a munka az ő nevéhez fűződik, ezen csüggött élte utolsó két évében s ha megéri, öröm és büszkeség fogta volna el. Rákóczi emlékek Törökországban. II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak feltalálása. Budapest, 1893. Athenaeum.