Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai 1848. 2. (Pest, 1867)
I. Fejezet
I. FEJEZET. Mikép állott a hon 1849-ben? Utamban a nép, az értelmesek s neveltebbek által, kik az elszerencsétlenedetteket nem igen látszanak szeretni, szóval mindenütt szívélyesen fogadtattam. Január 16. vagy 17-dikén este Debrecenbe érkezem, hol a zavar még oly nagy volt, hogy bár futárom 24 órával előbb jövetelemet bejelentő, mégis azéjt szabad ég alatt töltöm, ha a derék, tudós s szabadérzelmű orvos, Török be nem fogad. A véletlen ekkép jobban segített, mintsem a keresés. Elhelyezkedvén, a kormányzónál hivatalos jelentést tettem, ki dacára annak, hogy mindig szeretett levélben s amúgy is hibát találni eljárásomban s a ki szememre hányta már Sz. Tamásnál, hogy fiatal katonáimat nagyon szeretem kitenni az ágyúknak s a kassai csata alkalmából ugyanily észrevételeket csúsztatott be feleletébe (mintha a csata kezdeténél ezt el lehetne kerülni!) mondom, most igen szívesen fogadott s a másnapi országgyűlés összes követeivel tartandó nagy conferentiára meghívott. Ez mind mit sem tett volna, ha valamikép gyűlöletessé vált hivatalom folytatásától menekülhetek, mit azonban az akkori körülmények között, a midőn a behozott kevés rend helyén ismét a legnagyobb rendetlenséget é ni. •