Ágoston Péter: A sztrájk büntetése (Nagyvárad, 1908)

Bevezetés

mértékben sértette a jogrendet, mint a magánjogi sértés. Van azonban számos ettől eltérő álláspont, mely valamely cselek­mény büntetésének alapját másutt keresi. Bármenyire kutassanak is azonban egységes és kielégítő magyarázat után, ilyet találni még sem sikerül, a­mint ezt az alábbi hat különböző iskola ismertetésekor látni fogjuk. 1. A bűncselekmények elméletét nézve az első, melyet említenünk kell az, mely azt a felfogást teszi magáévá, hogy bűncselekmény az, a­mit a jogrend büntet, ezt pozitív elmé­letnek nevezzük. Tulajdonképen nem oldja meg a kérdést, mert soha sem állapíthatjuk meg, hogy valamely cselekmény bűncselekmény-e, míg nem tudjuk, hogy a jogrendszer egy cselekményt büntet-e vagy sem. 2. Sokkal szélesebb alapon áll az az elmélet, melynek alaptétele szerint a bűncselekmény az erkölcsileg rosszul azonos. Csakhogy akkor nagyon sok cselekmény bűncselek­mény volna, a­mit a jogrendszerek nem büntetnek, és viszont sok nem az, a­mit büntetnek. 3. A közérdeket tekintik sokan az elhatározó momen­tumnak s azt nevezik bűncselekménynek, a­mi a köznek árt." Ez a felfogás megint nem fedi a tételes jogrendszereket, mert nagyon sok cselekményt büntetnek, a­mi a közre nézve közönyös. Ennek mintegy al­faja a Pikter Gyula nézete, a­ki szerint azt büntetik, a­minek büntetését hasznosnak tart­ják, vagyis a­mit a társadalom fenállása szempontjából ká­rosnak tartanak. 4. Alárendelt jelentőségű s az előbbi alá vonható a külön iskolaként tekintett társadalmi szerződés elmélete. E szerint az a bűncselekmény, a­mi a társadalmi szerződést sérti. 5. A természetes bűntett elmélete sem segít a kérdés megoldásában, e szerint az a bűncselekmény, a­mit az em­berek minden időben s minden körülmények közt bűncse­lekménynek tekintettek,­ mert csak ez sérti változatlan erkölcsi érzékünket. Csakhogy akkor a gyermekölés nem volna bűncselekmény, mert ezt nem büntették minden időben. 6. Ezeknél megfelelőbb de még mindig nem kielégítő 1 Dürkheim: De la division du travail social: 37 1. (1902) 2 Garofalo: La criminologie: 5 1.

Next