Beksics Gusztáv: Magyarország jövője az ujabb nemzeti elhelyezkedés alapján (Budapest, 1900)
A magyarság numerikus kifejtése nélkül ugyanis, miként cáfolhatatlan adatokkal kimutattam, a magyar problémát megoldani nem lehet. Míg egyrészt tehát igyekeznünk kell nem magyarajkú polgártársaink minél nagyobb részét nemzeti ügyünkhöz kapcsolni, másrészt a kultúra és vagyonosodás által növelnünk kell a magyarság fajsúlyát, természetes szaporodó képességét pedig felhasználva, fel kell emelnünk számarányát. E programai és megvalósításának eszközei, tán egy pont kivételével, teljes és általános helyesléssel találkoztak. Ezt azonban nemcsak az eszmék igazságának, hanem egyszersmind a sajtó és publicista társaim hatalmas támogatásának tulajdonítom, mely nélkül az én csekély erőm mellett, a könyvemben fejtegetett gondolatok korántsem juthattak volna ily gyors elterjedésre. Midőn ezért köszönetet mondok kollégáimnak, egyszersmind kijelentem, hogy leginkább örvendek annak, hogy a magyarság terjeszkedőképességével kapcsolatos főeszközre vonatkozólag is közel jutottak az általam kontemplált tervhez még a kezdetben ellenséges nézetek is. A földbirtokpolitikának azon programmja, melyet munkám tartalmaz, részben már gyakorlati akció előtt áll. A nagyszabású telepítésre komoly előkészületek történnek s e telepítés fő czélja a királyhágón túli részek magyarsági deficitjének ha nem is megszüntetése, de legalább enyhítése. Javítása azon tarthatatlan számaránynak, melyben az erdélyi magyarság a nemzetiségek irányában van s mely számarány mellett a Királyhágón túl a magyar nemzeti állam, a nemzeti alap hiánya miatt, soká fentartható nem lesz. Ami pedig a hitbizományokat illeti, kormányprogrammá lett, hogy csakis Erdélyben s a hozzá hasonló vidékeken lehetséges új hitbizományok alakítása, de itt is csak erdőgazdaságra. Ekkép azon alapelv, melyen munkám gazdasági és földbirtok-politikai szempontból fölépült, szintén az érvé