Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem itélőszéke előtt (Budapest, 1896)

Üdv az Olvasónak

ÜDV AZ OLVASÓNAK. Hallgassak-e még tovább, mikor a szeretett hazámat végelsöpréssel fenyegető vészvihar dörgő hangja minden oldalról zúg? Nem, tovább nem hallgathatok. Hiszen hosszas hallgatásom már amúgyis félremagyarázásokra szolgáltathatott és talán szolgáltatott is okot azok körében, a­kik ébresztő hangjaimat várva várták ■— szózatomra évről-évre kiváncsiak voltak. Minél dörgőbb a hazám fölött tornyosult vihar­felhők moraja, annál sivítóbb és élesebb legyen a veszélyt jelző síp hangja. Nem veszem tekintetbe a korral járó testi gyengeséget, hazámat szerető szivem melege rugékonyságot önt a dermedező tagokba, szel­lemem szárnyain magasabbra emelkedem, hogy a magasságról nézve a törpék aknamunkáját e haza földjén, bátran ..kiálthassak oda a hazájukat igazán szerető józanokhoz: „Vigyázzatok, ott az ■ellenség!" . Volt idő, a­mikor csekély tehetségemhez képest az „internationalist korszellem, mely lé­nyegében minden positív hitet vett üldözőbe, csil

Next