Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem itélőszéke előtt (Budapest, 1896)
Üdv az Olvasónak
ÜDV AZ OLVASÓNAK. Hallgassak-e még tovább, mikor a szeretett hazámat végelsöpréssel fenyegető vészvihar dörgő hangja minden oldalról zúg? Nem, tovább nem hallgathatok. Hiszen hosszas hallgatásom már amúgyis félremagyarázásokra szolgáltathatott és talán szolgáltatott is okot azok körében, akik ébresztő hangjaimat várva várták ■— szózatomra évről-évre kiváncsiak voltak. Minél dörgőbb a hazám fölött tornyosult viharfelhők moraja, annál sivítóbb és élesebb legyen a veszélyt jelző síp hangja. Nem veszem tekintetbe a korral járó testi gyengeséget, hazámat szerető szivem melege rugékonyságot önt a dermedező tagokba, szellemem szárnyain magasabbra emelkedem, hogy a magasságról nézve a törpék aknamunkáját e haza földjén, bátran ..kiálthassak oda a hazájukat igazán szerető józanokhoz: „Vigyázzatok, ott az ■ellenség!" . Volt idő, amikor csekély tehetségemhez képest az „internationalist korszellem, mely lényegében minden positív hitet vett üldözőbe, csil