Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem itélőszéke előtt (Budapest, 1896)

Üdv az Olvasónak

lógó mezébe burkolt eszméi ellen fordítám egye­düli fegyverem: „toltam“ élét, hogy az általa könyörtelenül vájt örvénytől visszatántorítsam azo­kat a milliókat, a­kik pozitív hitüknél, keresz­­ény jellegöknél és életüknél fogva bár „ostobák­nak“ tartatnak, de hitükben boldogok. Már jóval zelőtt tapasztaltam, hogy szegény hazámban egy kozmopolita csoport kezdi űzni nemzetsorvasztó ü­zelmét, hogy az üzérkedésben tapasztalatlan, mert egyeneslelkű, magyar népet fortélylyal űzött lassú bár, de folytonos kiaknázása által először a végelszegényedés, azután pedig a meghódol­­tatással járó végromlás felé vezesse. A kozmo­polita csoport terve sikerre vezetett, mert amint a tapasztalás bizonyítja, e csoport terhes igája nemzetem nyakát nyomja, és most igazán teljes férfierőre van szüksége mindegyikünknek, ha a nyakunkra tolt nehéz jármot lerázni akarjuk. De egyben bízom a férfias magyar népemben, mely egy évtizeden keresztül idegen jármot nem tudott elviselni soha. Sajnos, hogy a kozmopolita csoport jármát azok segítették tolni nyakunkra, a­kik vér a mi vérünkből, test a mi testünkből, de a­kiket a pillanatnyi érdek, és az internacionális korszellem annyira elvakított, hogy öntestvéreiket fel nem ismerve, ezeket hangzatos phrázisokkal, kürtszó­val a mészárszékre viszik.

Next