Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem itélőszéke előtt (Budapest, 1896)
Üdv az Olvasónak
lógó mezébe burkolt eszméi ellen fordítám egyedüli fegyverem: „toltam“ élét, hogy az általa könyörtelenül vájt örvénytől visszatántorítsam azokat a milliókat, akik pozitív hitüknél, kereszény jellegöknél és életüknél fogva bár „ostobáknak“ tartatnak, de hitükben boldogok. Már jóval zelőtt tapasztaltam, hogy szegény hazámban egy kozmopolita csoport kezdi űzni nemzetsorvasztó üzelmét, hogy az üzérkedésben tapasztalatlan, mert egyeneslelkű, magyar népet fortélylyal űzött lassú bár, de folytonos kiaknázása által először a végelszegényedés, azután pedig a meghódoltatással járó végromlás felé vezesse. A kozmopolita csoport terve sikerre vezetett, mert amint a tapasztalás bizonyítja, e csoport terhes igája nemzetem nyakát nyomja, és most igazán teljes férfierőre van szüksége mindegyikünknek, ha a nyakunkra tolt nehéz jármot lerázni akarjuk. De egyben bízom a férfias magyar népemben, mely egy évtizeden keresztül idegen jármot nem tudott elviselni soha. Sajnos, hogy a kozmopolita csoport jármát azok segítették tolni nyakunkra, akik vér a mi vérünkből, test a mi testünkből, de akiket a pillanatnyi érdek, és az internacionális korszellem annyira elvakított, hogy öntestvéreiket fel nem ismerve, ezeket hangzatos phrázisokkal, kürtszóval a mészárszékre viszik.