Táncsics Mihály: Nyiltlevél Müller Miksa tanárhoz, „Legrégibb nyelv a magyar"czimű munkám bevezetéseül (Budapest, 1874)
Uram, tanár úr! A népek nyelvtudósainak eddig fogalmuk sem volt arról, miként keletkezett a beszéd : im fáklyát nyújtok, mely a nyelvek eredetének korszakát megvilágítja. Én erősen meg vagyok ugyan arról győződve, hogy munkálkodásomhoz segédeszközöket, hétforrásokat hasztalanul keresek, minthogy előttem a nyelv eredetét soha senki nem fejtegette, mégis mohón ragadok meg minden oly nyomtatványt, melyről gondolhatom, hogy talán mégis tartalmazhat olyasmit, aminek hasznát vehetném: „Legrégibb nyelv a magyar (szitya)“ czímű munkámnál; úgy történt velem önnek egy munkáját illetőleg is. Midőn a nyelv eredetéről szóló munkámmal foglalkoznám : midőn azt fejtegetném, mit emberész még nem fejtegetett; midőn kutatnám, hogyan támadt a nyelv : egészen váratlanul jutott kezemhez ön nyelvtudományának egy töredéke a „ Hon“ hasábjain, e azt mohón ragadtam meg s olvastam el, mert önnek neve, tanár úr, hazámban igen tudós férfiút jelez, de könyve semmit olyat nem tartalmaz, mit munkám értékesbitésére fordíthatnék ; e szerint még mind inkább meg kell arról győződnöm, hogy akármiféle nyomtatvány rám nézve, tudnillik munkámat illetőleg, használhatlan sem, s olybá tarthatom, mintha nem is léteznék. Mert hiszen ön egyebek közt maga is ezt írja: „A szavakat, miket használunk, hogy gondolkodhas-e.