Búsbach Péter: Az utolsó öt év (Tisza-Szapáry-Wekerle) - Parlamenti visszaemlékezések (Budapest, 1895)
A Tisza-kormány végnapjai
Az összhang nemzet, és királyaiözött zavartalanul meg volt és ez összhangnak, e bizalomnak, mely úgy felülről, mint a párt részéről a miniszterelnökben összpontosult, jön eredménye a fokozatos fejlődés és konszolidálás. Tiszához pártjának tagjai kevésbé szeretetből, mint tiszteletből, becsillésből és bizalomból ragaszkodtak. Ahhoz, hogy szeretetreméltóvá legyen, nagyon kevéssé közlékeny , habár azok, kik közelebb állnak hozzá, határozottan állítják, hogy nagyon meleg szíve van. Egy dolog azonban bizonyos, hogy pártja minden egyes tagjával feltétlenül rendekezhetett. Adott szavát akár a vele alkuvó diplomatával, akár egy kormánynyal, akár pedig csak egy egyszerű képviselővel szemben adta legyen — mindig beváltotta, és terveinek korrektségéről, a kivitelijein ügyességérl mindenki meg volt győződve. De nemcsak arról gondoskodott, hogy a párt által kitűzött vagy elfogadott irány hűségesen betartassák, hanem ezenkívül a heves küzdelmekben szükség esetén pártja minden egyes tagjának védelmére is sietett. Politikai vezértől egyebet alig is kívánnak. Igaz, hogy Tisza nagy és gyökeres reformokhoz nem nyúlt, olyanokat nem kezdeményezett: ez az akkori óiási deficit mellett lehetséges sem volt. Ő tatarozgatott és erősítette az alapot, de a tapasztalás mutatta, hogy az épület az ő gondozása alatt erős viharokat kiállott, anélkül, hogy rajta lényeges romlások érezhetők lettek vonal.