Búsbach Péter: Az utolsó öt év (Tisza-Szapáry-Wekerle) - Parlamenti visszaemlékezések (Budapest, 1895)

A Tisza-kormány végnapjai

Az összhang nemzet, és királya­i­ö­zött zavar­talanul meg volt és ez összhangnak, e bizalom­nak, mely úgy felülről, mint a párt részéről a miniszterelnökben összpontosult, jön eredménye a fokozatos fejlődés és konszolidálás. Tiszához pártjának tagjai kevésbé szeret­etből, mint tiszteletből, becsillésből és bizalomból ragasz­kodtak. Ahhoz, hogy szeretetreméltóvá legyen, nagyon kevéssé közlékeny , habár azok, kik közelebb állnak hozzá, határozottan állítják, hogy­ nagyon meleg szíve van. Egy dolog azon­ban bizonyos, hogy pártja minden egyes tagjá­val feltétlenül rendekezhetett. Adott szavát akár a vele alkuvó diplomatával, akár egy kormány­nyal, akár pedig csak egy egyszerű­ képviselővel szemben adta legyen — mindig beváltotta, és terveinek korrektségéről, a kivitelijein ü­gyessé­­gér­l mindenki meg volt győződve. De nemcsak arról gondoskodott, hogy a párt által kitűzött vagy elfogadott irány hűségesen betartassák, hanem ezenkívül a heves küzdel­mekben szükség esetén pártja minden e­gyes tagjának védelmére is sietett. Politikai vezértől egyebet alig is kívánnak. Igaz, hogy Tisza nagy és gyökeres refor­mokhoz nem nyúlt, olyanokat nem kezdeménye­zett: ez az akkori óiási defic­it mellett lehet­séges sem volt. Ő tatarozgatott és erősítette az alapot, de a tapasztalás mutatta, hogy az épület az ő gondozása alatt erős viharokat kiállott, a­nélkül, hogy rajta lényeges romlások érezhetők lettek vonal.

Next