Porszem (Rubinek Gyula): A kié a föld, azé az ország (Budapest, 1908)

Előszó

ELŐSZÓ. Lázas izgatottság tünetei láthatók a magyar gazda­társadalom és általában a földmivelő nép körében. Ezt a lázas izgatottságot, annak hatását az ország minden részén, a népesség minden rétegében föl lehet lelni és c­éltudatos kutatással bizonyos irányban a szervi bajokra, a terjedő betegségre is rá lehet találni. Manapság ugyanis már, nem­csak azt a bizonyos fokú elégedetlenséget lehet észlelni, a­mely a mezőgazdaság ölében a földmiveléssel foglalkozó néptengerben mutatkozik, hanem olyan lappangó bajt is, a­mely felforgatni, megzavarni törekszik gazdasági rendünket és a régi patriarkális jó viszonyt a munkaadó és a munkás között, a­mely jó viszony pedig, valaha oly lélekemelő módon nyilatkozott meg hazánk népén. Mindenesetre szomorú, hogy rövid néhány évtized alatt ennyire megromlottak gazdasági viszonyaink, a mezőgazda­­sági válság, a tengerentúli verseny sikeres térfoglalása nehe­zítették meg a helyzetet annyira, hogy a magyar mező­­gazdasági népesség két eleme: a munkaadó és a munkás, az új viszonyok közé nem tudtak úgy beleilleszkedni, hogy a súlyosbodott állapottal szemben meg tudnák állani a helyet. És itt, bármennyire fájdalmas az önvallomás, kétségbeejtő az a sok mulasztás, a­mely a lefolyt évtizedeket jellemzi; a fokozódó bajokkal, a­melyek pedig orvoslásért oly sokszor kiáltottak, édes-keveset törődtek, most pedig, midőn már a tizenkettedik óra ütése köréig, a­mikor már körmünkre ég a sok gazdasági és nemzetiségi baj: kormány és társa­

Next