Karcsu Antal Arzén (szerk.): A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 6. (Pest, 1871)
178. III. Incze 1198–1296
. Az itt tündöklött tanárok közül úgy látszik, hogy Bassianus Jánost, Ferrarai Hugocciót s Balbi (Circa) Bernardot hallgatta. Meddig s mikor látogatta Lothár e két világhírű egyetemet, adatok hiányában tudni nem lehet. De hogy ezen tanintézeteket szép sikerrel látogatta, bizonyítják iratai, tettei s egész élete. A lélek és test legszebb tulajdonaival, dús ismeretekkel felszerelve, visszatért Rómába, valószínűleg azon időben, midőn III. Sándor élni megszűnt. Itt felvévén a kisebb rendeket, a Péteregyház káptalanában egy széket nyert. Nagybátyja s három kitűnő kardinál rokona könnyen tudtak neki az egyház fejének közelében foglalkozási tért találni. Lothár III. Lucius alatt kezdett az egyházi ügyek vezetésében részt venni. Ezen pápa ugyanis az alig 24 éves Continak szép ismereteit méltányolván s a fiatal ember éleselmüségét elismervén, őt különféle jogi viták eldöntése, követségekkel s egyéb az egyház, meg államra nézve egyaránt fontos teendőkkel bízta meg. VIII. Gergely alszerpappá szentelte s III. Kelemen, Lothár anyai részéről nagybátyja, utat nyitott neki a legfőbb egyházi méltóságokra. Halála előtt egy évvel a 30 éves unokaöcs által a sz. Sergius és Bachus egyháza kardinál-diákonává neveztetett ki, mely czímet egykor maga III. Kelemen is viselte pápasága előtt. E kinevezés átalános örömmel fogadtatott az Egyházi államban, mert Lothárt szép tulajdonaiért mindenki tisztelve szerette, s már ekkor sokan sejdtték, hogy egykor sz. Péter székén fog tündökleni. Uj méltósága első gondja volt, czimegyházát jó karba hozni s azt kellőleg feldisziteni. Ámbár a kardinálok közt legfiatalabb volt, mégis a legfontosabb ügyekkel halmoztatott el, melyek elintézésében ama roppant tevékenység s ügyességre tett szert, melyekkel mint pápa a világ bámulatát vonta magára. III. Kelemen működésében nagy része lévén, megismerkedett a világ legtekintélyesb személyeivel. Ezen pápa utódja (III. Coelestin) alatt Lothár az egyház igazgatása s a kardináli foglalkozásokban csekélyebb részt vett; mert tán a két család, melyhez III. Coelestin s Lothár tartoztak, nem a legjobb egyetértésben állott. E viszony s az egészségét megtámadó fájdalmak okozák, hogy Lothár a nyilvános térről visszavonult. Ekkor írta a „De contemplu mundi, sive de miseriis humanae condi”