Karcsu Antal Arzén: A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 8. (Pest, 1871)
229. Sz. V. Pius 1566–1572
CCXXIX. Sz. V. Pius. 1560—1512. Míg a tridenti zsinat határozatai a katholikusokat szorosabban egyesiték, azalatt északi Európában az elszakadottak közt a tanokat, egyházi szokásokat s szertartásokat illetőleg a legnagyobb zavar, a törekvések valódi zűrzavara uralkodott, mely a „Reformatio“ szót a világba lökte. Schweiczhen Calvin és Zwingli tanait vallá a nép, honnét Francziaországra nagy befolyás gyakoroltatott s a hugenotta-harczok megkezdődtek. Zwingli előbb katona, azután pap, constanzi kanonok volt, hogy megnősülhessen, javadalmát eladta, s alapítója jön hazájában az uj szakadálynak. Zürich, Bern, Basel Schaffhausen hozzá erősen ragaszkodtak, a cantonok megoszlottak s fegyvert ragadtak . „A tüzet vérrel kell oltani,“ kiáltozván. Genfben az ellenvéleményt nem tűrő Calvin Servet Mihályt megégettette. III. Frigyes palotagróf a kálvinismusnak hódolt s azt támogatta. Vilmos braundsweigi herczeg, Ernő fia, a schmalkaldi szövetségbe lépett s az eretnek tanokért küzdött. Carlstadt, Luther barátja, Szászhónban buzgón éleszté a tüzet, Poroszország Joákim brandenburgi őrgróf s Albert herczeg protestánsok közt volt megoszolva, kik a poroszokat polgárosító németurakat elűszték. Ezek Francziaországba menekültek s V. Pius trónra léptekor wenckheimi Hund György nagymesterek által sikertelen tiltakoztak a történtek ellen. Svédhon és Dánia az egyháztól elszakadtak, bármennyire törekedett is Lengyelhen s egy franczia minister a régi kultust föntartani. IV. Iván czár nevet ven fel s az Orosz birodalomnak alapját megvetettegyakran látszott az egyházzal egyesülni akarni, de azt a despotismus nem engedé. Luther s Kálvin tévelyei hazánkban is rohanó árként terjedtek el, s a törökök dühösebben harczoltak, mint egyébkor. Karcsii A. A. Rom. pápák tört. Vill. killet. 1