Karcsu Antal Arzén: A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 8. (Pest, 1871)
229. Sz. V. Pius 1566–1572
Az egyháznak tehát derék egyházfőre volt ily körülmények közt szüksége, s épen ilyent adott annak 1566-kijan. 7-kén Chisleri Antal Mihályban a Conclave, mely őt 52 szavazattal egyhangúlag pápává emelé. A Felső Olaszhonnak Bosco nevű községében egy régi nemes, de elszegényedett családból vette származását, 1504-ki január 17-kén jővén e világra. Gyermekségében atyját a mezei munkában segítette, de a tanulásra s jámbor életre igen nagy hajlamot érezvén, már 14 éves korában, az igen jó hírnek örvendő díszes hitszónoki rendbe lépett. Mint törekedett gyönge ifjúságától kezdve a keresztény tökély útján naponkint nagyobb haladást tenni, arról a híres szónok, Muretus M. A., egyik remek beszédében fényesen tanúskodik. A bölcsészi s hittudományi tanfolyamokat oly szép sikerrel végezte be, hogy mint fiatal áldozat a szerzetes-papnövendékek tanárául alkalmaztatván, e fontos tisztet főnökei nagy megelégedésére különféle zárdákban s intézetekben több éven át teljesítette. Mint hitnyomozó s ezen tekintélyes törvényszéknek főbiztosa is igen kitüntette magát. IV. Pál pápa által egymásután több püspökségre s 1557-ben kardinálság meg hitnyomozóságra emeltetett. Az apostoli székre V. Pius név alatt lépett. Az egyház javát szivökön viselők csak nehezen birták rávenni, hogy a pápaságot elfogadja. Az apostoli székre történt emeltetésén örvendtek a jámborok, mig a gonoszok tudván, hogy e szentéletű pápa alatt szorongattatni fognak, előre rágalmakat szórtak ellene mindenütt. Erről értesülvén, így szól a környezethez: „Bízunk az Istenben, hogy az ő segítsége folytán a pápaságot úgy viselendjük, miszerint a római népnek több oka legyen halálunkon keseregni, mint felemeltetésünk miatt rettegni, szavait pápasága igazolta is. Mindjárt pápasága elején IV. Pál rokonainak ügyét fölelevenítette, s az említett Caraffák vádpontjait szigorúan megvizsgáltatván, az ítéletet, melyet a vizsgálat eredménye folytán szerfölött keménynek talált, kárhoztatta. Azért az oly igen sújtott Caraffa-család tiszteletét s tekintélyét helyreállítandó, a kivégzetteket sírjaikból felvétette, a család czimereinek elővitele mellett illő diszszel azok tetemeit a köztemetőben eltakarittatta. A Caraffa-per lelkiismeretlen vivőit pedig elítéltette. —V. Pius mint tiszta szeplőtlen életű egyházfő igen elszomorodva értesült a fajtalanság undok bűnének elhn