Szádeczky Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna (Budapest, 1883)
I. A lakodalom
I. A lakodalom. Az erdélyi fejedelemnők közül egyiknek sem jutott oly szánalomra méltó tragikus sors osztályrészül, mint Báthori Zsigmondnénak, Mária Krisztierna osztrák főherczegnőnek. Igazán szánalomra méltó, mert önhibáján kivűl jutott olyan keserves viszonyok közé, melyekből kibontakoznia nem állott hatalmában, s melyekkel szemben egyedüli vigasztalói a könyek voltak: a könyek, melyeknek boldogtalan szíve kiapadhatatlan forrásává vált. Boldogtalan volt teljes életében, csak az vigasztalhatta őt is, hogy meg nem érdemelte.* Mária Krisztierna született Gráczban 1574. nov. 10-én, Károly osztrák főherczegnek és Mária bajor főherczegnőnek volt leánya, III. Ferdinándnak, a későbbi császár-királynak, a nővére. Tizenöten voltak testvérek, ő volt közöttük korra nézve a harmadik. Szeretet környezte minden oldalról, kedvencze volt nemcsak szüleinek s elsősorban gondos édes anyjának, de főképen nagyatyjának, a kinél a müncheni udvarban már mint két esztendős gyermek megfordúlt s huzamosb ideig is tartózkodott; nagyatyja végrendeleteileg is megemlékezet róla, 10.000 forintot hagyván neki kelengyéjéhez. A prágai udvarban is megfordult még gyerekkorában, ott is szerető karokkal övezték, főkép az özvegy császárné. Leányai nevelését Mária főherczegnő nagy gonddal vezette, Mária Krisztierna is, a kor igényei szerint, egy főherczegnőhöz illő sokoldalú neveltetésben részesült: a házi munkák tanulásától, sőt a konyha vezetésétől — egész a latin nyelvig, melyet kitűnően el is sajátított. Neveltetésének alapja, édesanyja szigorú vallásos buzgalma mellett, a vallásosság volt. A természet bájos külsővel, finom, gyöngéd testalkattal áldotta meg, az édesanyai gondoskodás lelkét nemessé, szívét minden szép iránt fogékonynyá képezte.* 1) Buzgó vallásossága, női hivatásának nemes *) Reissenbertjcr Károly : Princessin Maria Christierna von Inner- Ostcrrcich. — 1 hírt er: Maria Erzherzogin zu Oesterreich 148 stb. 1. Hurler: Geschichte Ferdinands TI. und seiner Eltern, II. k. 214 1. —