Szádeczky Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna (Budapest, 1883)
I. A lakodalom
ä SZÁDECZKY LAJOS. fölfogása, a lemondás és önfeláldozás a magasztos erénye s bíborban is szerény egyszerűsége teszik koronáját nemes lényének. S mit rendelt a sors számára? Talán, hogy egy daliás fejedelem koronájának legyen legfőbb éke, szerető férjnek legyen őrangyala, boldogsága s boldog népnek szeretet királynéja, özvegyek, árvák vigasztalója? Koránsem azt! Fátuma egy árnyékfejedelem mellé rendelé, a kinek magának is nehéz volt a korona, — egy kiélt férj oldalához lánczolá, aki az egész világgal meghasonlott, —■ egy boldogtalan országba vezérlé, melynek minden öröme a folytonos csaták zajába s belső viszályok zűrzavarába merült el, —■ egy boldogtalan országba, melyben ő lett a legboldoktalanabb, ő lett az áldozat, az osztrák ház politikájának odadobott áldozata: Báthori Zsigmondnak, Erdély fejedelmének hitvese. Báthori Zsigmond nagyot fordított Erdély hagyományos politikáján, midőn a szultán védnökségét felcserélte a római császáréval. Vérbe fojtotta a török pártot, ki végeztette a törökhöz ragaszkodó rendek színe-javát, s hódolatával sietett a császári trón zsámolyához. 1594. végén fényes erdélyi követség jelent meg Prágában, a fejedelem nagybátyja Bocskai vezetése alatt, hogy megvigyék hódolatát Báthori Zsigmondnak s szövetséget kössenek. A feltételek egyik sarkpontja volt, hogy a fejedelem az uralkodóházból nyerjen feleséget. Ez régi óhaja volt nemcsak Erdélyben a felszínre jutott pártnak, de az udvari tanácsosok tekintélyes részének is. Rudolfnak pedig sokkal nagyobb szüksége volt Erdélyre, hogysem kapva ne kapott volna a jó alkalmon. 1595. elején kész volt a kölcsönös szerződés, mely szerint Erdélyben Báthori Zsigmond és maradékai uralkodjanak a császár védnöksége alatt, ha utód nélkül halna el Zsigmond, szálljon Erdély a császárra, a fejedelem az uralkodóházból nőt kapjon, az 1590-ben elhalt Károly főherczeg leányai egyikét. Az, hogy mit szólnak a ház Gráczban, szóba sem igen jött. Megszokott dolog volt a »boldog Ausztriá«-ban az uralkodóház »eladó« leányaira politikából alkut kötni. Nem ok nélkül vált példabeszéddé a ». . . tu felix Austria nube«. A császár-király csak akkor (1595. jan. 31-én) értesítette Mária főherczegnőt a »szerencsé«-ről, midőn már fejedelmi szavát lekötötte Báthori Zsigmond követeinek. Érvekben nem volt hiány: úgy kívánja azt az uralkodóház érdeke, úgy kívánja az egész keresztyénség szent ügye. Gans J.: Oesterreichische Frauenzimmer 397. Baranyai Deesi János : M. Históriája 1621. — Istvánffi, 1758. bécsi kiadás 401. — Szamosközy, Bethlen F. s az erdélyi szász krónikások Mária Kriszticinának addigi életéről, míg Erdélybe nem jött, keveset írnak.