Sebestyén Gyula: Zrinyi Miklós a szigetvári hős (Budapest, 1896)
Az első kiadás előszavából
tek azzal, hogy egyik-másik tettét megemlítették, de nem kísértették meg, hogy azokból, amiket a hősről tudunk, az ember jellemének képét megalkossák. Csak a legújabb időben vállalkozott rá egyik kitűnő történetírónk, hogy elődeinek mulasztását helyreüsse. Ez a történetíró Salamon Ferencz; munkája: «Az első Zrínyiek», 1865-ben jelent meg. Ebben a könyvben a híres Zrínyi-család őseinek múltja, különösen pedig hősünk életének eseményei s egész jelleme oly teljesen és oly elevenen vannak napfényre állítva, a mint csak a gyér történeti adatok engedték s a mennyire az író művészetétől tellett. Salamon Ferencz könyvének megjelenése után Zrínyi nem csupán a nemzeti hagyomány dicsőített hőse többé. Alászállt a legendák mesés felhőiből s ott látjuk őt a XVI. század zavaros, romlott korának ama rakonczátlan, féket vesztett, haszonleső nagy urai között, kik «semmit sem tartottak olcsóbbnak az adott szó szentségénél». A közönség bámult, szinte megdöbbent ezen a változáson. Az a kép, melyet hőséről őrzött emlékezetében, sokat vesztett magasztosságából, de a veszteséggel fölért a nyereség, mert a kép igazabb, hívebb, találóbb lett. Salamon Ferencz munkája nem a nagy közönség számára készült; ez ma is díjjával van oly könyvnek, a mely Zrínyi jellemképét oly értelemben állítaná eléje, a mint azt a Salamon Ferencz kutatásai s az általa földerített történeti adatok megengedik s követelik. S most, midőn saját kis könyvemet az irodalom sorompóin átbocsájtani készülök, az elmondottak után csak