Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)

ELŐSZÓ. A civilisatio óriási léptekkel halad előre, és utat tör magának a legnehezebben hozzáférhető völgybe, a legelrejtet­­tebb viskóba. Habár nincsen is okunk valami nagyon e fölött bánkódni, úgy mégis bizonyos, hogy az eredeti népiesség, mely egy-egy nemzetiséget, vagy egy vidék népét annyira jellem­zett, és a népéletnek nem egy érdekes és tanulságos mozza­natát tüntette föl, szünőfélben van. Számos tudomány között az ethnographia, vagyis a nép­rajz, nem az utolsó, mely szakavatott és tudós műve­lőkre talál; sőt alig van már művelt ország, melyben külön egylet vagy társaság ne buzgólkodnék e tudomány előbbre vitelén. Két év előtt megalakult hazánkban is a Néprajzi Társa­ság, melynek czélja: „A magyar állam és a történelmi Ma­gyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, valamint a kölcsönös megismerkedés útján a hazában élő népek között a testvéries egyetértésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása.“ Midőn a Társaság ezen nemes czélt maga elé tűzte, bi­zonyára azon elv lebegett előtte, hogy ha megismerjük egy­mást, szeretni, becsülni és tisztelni is megtanuljuk egymást. „A korszakkal, az új intézményekkel rohamosan alakul­nak át maguk a népek is. De azért a régiek leírása örökké érdekes marad, mert azok magyarázzák meg egy nemzetnek

Next