Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)
ELŐSZÓ. A civilisatio óriási léptekkel halad előre, és utat tör magának a legnehezebben hozzáférhető völgybe, a legelrejtettebb viskóba. Habár nincsen is okunk valami nagyon e fölött bánkódni, úgy mégis bizonyos, hogy az eredeti népiesség, mely egy-egy nemzetiséget, vagy egy vidék népét annyira jellemzett, és a népéletnek nem egy érdekes és tanulságos mozzanatát tüntette föl, szünőfélben van. Számos tudomány között az ethnographia, vagyis a néprajz, nem az utolsó, mely szakavatott és tudós művelőkre talál; sőt alig van már művelt ország, melyben külön egylet vagy társaság ne buzgólkodnék e tudomány előbbre vitelén. Két év előtt megalakult hazánkban is a Néprajzi Társaság, melynek czélja: „A magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, valamint a kölcsönös megismerkedés útján a hazában élő népek között a testvéries egyetértésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása.“ Midőn a Társaság ezen nemes czélt maga elé tűzte, bizonyára azon elv lebegett előtte, hogy ha megismerjük egymást, szeretni, becsülni és tisztelni is megtanuljuk egymást. „A korszakkal, az új intézményekkel rohamosan alakulnak át maguk a népek is. De azért a régiek leírása örökké érdekes marad, mert azok magyarázzák meg egy nemzetnek