Szabó Benő: Az erdélyi szászok (Győr, 1867)
ezek közt nevezetesebbek a nagyszerű Tráján-oszlop; Dévától déli irányban látható egy régi kőbánya; Bukovinához közel, a vaskapu bérez torkolatánál egy felhagyott márványtörés a rómaiak korából; Ilosva és Csicsókeresztúr közt egy hétosztályú gyógyfürdőépületnek romjai láthatók; Kisfaludnál, Károly-Fehérvárnál, Várhelynél, Zalatnánál és Tordánál pedig vízvezetékek maradványai észlelhetők. Ezek, s több Erdélyben feltalált római régiségek eléggé tanúsítják a rómaiak ottani uralmát, de miután a legyőzött népek nyakára súlyos rabigát vert, ahelyett, hogy kormányirányzatát a népek szelleme és akaratából merítette volna, 173. év után buknia kellett, és a germánok támadásai által megzavarodott birodalomnak szétmállásával elvonult légiók által őrzött telepeket gothok foglalták el. A gothok után jöttek Attila vezérlete alatt a hunnok, a hunnok után gepidák; a gepidákat legyőzték az avarok Baján Chagan vezérlete alatt, kik utóbb saját alattvalóik, a szlávok és bulgároknak, ismételt zaklatásoi következtében Nagy Károly birodalmába beolvadtak, egy részük pedig Erdélyben keresett menhelyet, hol székelyek, s a Tráján által gyarmatosított rómaiakkal összevegyült nemzeteknek maradékai az oláhok, vagy románok is laktak, kiknek vezérét Gelent Tuhutum Árpád korszakában legyőzvén, Erdélyt elfoglalta. Erdély jogtörténelmi elnevezése szerint „partes transylvani“ a királyok alatt nem képezett külön egészet, hanem mint a magyar hazának kiegészítő része ismét részekből állott, melyek saját jellemű fej-