Szabó Benő: Az erdélyi szászok (Győr, 1867)
j lődésüket és részleges természetüket megtartották; ilyes rész három volt: Székelyföld, Királyföld és a Vármegyék; e részek lakosai Székelyek, Szászok és Magyarok voltak; (köztük szétszórva pedig Oláhok) kik jogi intézményeikben és történelmi fejlődésükben különböztek ugyanegymástól, de mégis három — politikailag egyesült — nemzetet alkottak. A Királyföld, (fundus regius, a nemzeti fejedelmek alatt pedig peculium fisci-nek is neveztetvén) vagyis szászok földje 9 széket és két vidéket foglal magában. A székek nevei: Szeben, Segesvár, Medgyes, Szász-Sebes, Nagy-Sínk, Szerdahely, Kőhalom, Újegyház és Szászváros; a vidékeké pedig: Barcza és Besztercze. (Hermannstädter, Schässburger, Mediascher, Müllenbächer, Crossschänker, Reussmärkter, Repser, Leschkirchner und Saszwaroscher Stuhl, Kronstädter und Bistritzer Distrikt.) Ezen székek és vidékek képezik az erdélyi szászok tartományát, azért ezek közé nem számíthatók a vármegyékben, és a székelyek földén emelkedett városok és falukban elhelyezett német ajkú lakosok, mert ezek a szász nemzet közös szabadalmait nem élvezték. Az erdélyi szászoknak eredetéről s ideköltözéséről sokan írtak, és különfélekép vélekedtek, melyek közül a következő igen nevetséges meséhez hasonlít, t. i.: Némethonnak Hamel városában 1284. évben az egerek szerfelett elszaporodván, Tubien bűvész (ki Sátánnak neveztetett) ajánlotta magát, hogy bizonyos kialkudott díjért azokat a városból mind ki fogja írn i.