Thim József: Szerbia története 3. (Nagybecskerek, 1892)
V. rész. A szerb szabadság-harczok - I. Karagyorgye vezérlete alatt
2 várat Szabácsot és Szendrőt valamint az egész tartományt az egész nép óhajtása szerint ő felségének felajánlani és egy királyi herczeget helytartóul kérni; ha azonban ő felsége nem volna hajlandó az országot birtokul elfogadni, ez esetben Karagyörgye kénytelen lenne a nemzet nevében más hatalomhoz fordulni, csakhogy végre e keresztény nép a török rabigából kiszabaduljon. ") Az osztrák kormány ezen ajánlatot azonban visszautasította. Igaz ugyan, hogy Ausztria kezdettől fogva nem viseltetett a szerb mozgalom iránt ellenszenvvel, megengedte, hogy a felkelők területén szerezzék be hadi szükségleteiket, sőt egy ízben Zimonyban a dahikkal szemben békéltetési szerepet is elvállalt, és ha nem is tagadhatni, hogy ez által tetemes előnyt biztosított a felkelők számára, mégis vonakodott minden tettleges beavatkozástól. Az osztrák kormány az orosz kormánynyal és a portával is közölte Szerbia elszakadási terveit, hangsúlyozván egyúttal szigorú semlegességét; lelkekre kötötte ugyan utóbbinak, hogy a dahik zsarnokságának vessen véget, de őszintessége által oly rendszabályok hozatalára késztette a portát, melyek a szerb felkelés megsemmisítésére irányultak. A magyarországi szerbek szintén élénk érdeklődéssel viseltettek a szerb mozgalom iránt, különösen a papság, mely aktív szerepet is játszott, de mindenkor az osztrák kormány tudtával, így például Petrovics Gedeon bácsi archimandrita igyekezett Bekir pasát a szerbekkel kibékíteni, de az ellentétek oly nagyok voltak, hogy kísérlete eredménytelen maradt.* 2) Fontosabb Sztratimirovics szerb patriarcha működése, ki hazáját és királyát kész volt elárulni. A nagyravágyó főpap bírta ugyan a bécsi udvar jóhiszemű bizalmát, amennyiben többször kivánatait teljesíté. Az osztrák kormány felszólítására Nenadovics Mátéhoz és a szerb papsághoz intézett leveleiben csillapítólag hatott a szerb felkelőkre és intette őket, hogy a szultán iránti hűségüket meg ne -1) Kállay, I. 454. Bogisics: Nil Popov, Oroszország és Szerbia czimü művének bírálata. Szent-Pétervárt 1872. 2) Xuanh, Concmiscianai 35.