Thim József: Szerbia története 3. (Nagybecskerek, 1892)

V. rész. A szerb szabadság-harczok - I. Karagyorgye vezérlete alatt

2 várat Szabácsot és Szendrőt valamint az egész tarto­mányt az egész nép óhajtása szerint ő felségének fel­­ajánlani és egy királyi herczeget helytartóul kérni; ha azonban ő felsége nem volna hajlandó az országot birtokul elfogadni, ez esetben Karagyörgye kénytelen lenne a nemzet nevében más hatalomhoz fordulni, csak­hogy végre e keresztény nép a török rabigából kisza­baduljon. ") Az osztrák kormány ezen ajánlatot azonban vissza­utasította. Igaz ugyan, hogy Ausztria kezdettől fogva nem viseltetett a szerb mozgalom iránt ellenszenvvel, megengedte, hogy a felkelők területén szerezzék be hadi szükségleteiket, sőt egy ízben Zim­onyban a dahikkal szemben békéltetési szerepet is elvállalt, é­s ha nem is tagadhatni, hogy ez által tetemes előnyt biztosított a felkelők számára, mégis vonakodott minden tettleges beavatkozástól. Az osztrák kormány az orosz kormány­nyal és a portával is közölte Szerbia elszakadási terveit, hangsúlyozván egyúttal szigorú semlegességét; lelkekre kötötte ugyan utóbbinak, hogy a dahik zsarnokságának vessen véget, de őszintessége által oly rendszabályok hozatalára késztette a portát, melyek a szerb felkelés megsemmisítésére irányultak. A magyarországi szerbek szintén élénk érdeklődés­sel viseltettek a szerb mozgalom iránt, különösen a papság, mely aktív szerepet is játszott, de mindenkor az osztrák kormány tudtával, így például Petro­vics Gedeon bácsi archimandrita igyekezett Bekir pasát a szerbekkel kibékíteni, de az ellentétek oly nagyok vol­tak, hogy kísérlete eredménytelen maradt.* 2) Fontosabb Sztratimirovics szerb patriarcha működése, ki hazáját és királyát kész volt elárulni. A nagyravágyó főpap bírta ugyan a bécsi udvar jóhiszemű bizalmát, a­mennyiben többször kivánatait­ teljesíté. Az osztrák kormány fel­szólítására Nenadovics Mátéhoz és a szerb papsághoz intézett leveleiben csillapítólag hatott a szerb felkelőkre és intette őket, hogy a szultán iránti hűségüket meg ne -1) Kállay, I. 454. Bogisics: Nil Popov, Oroszország és Szerbia czimü művének bírálata. Szent-Pétervárt 1872. 2) Xuan­h, Concmi­scianai 35.

Next