Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 5. (Pápa, 1865)

Harmadik szakasz. Az országnak a jog terén vitt önfentartási küzdelmei 1711-1848 - 98.§. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege

HAR­MADIK SZAKASZ Az országnak a jog terén vitt önfen­­tartási küzdelmei 1711—1848. 98 g. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege. Magyarország, harczmezőn vitt küzdelmei a szatmári kötéssel elnémillatván, tétlen szunnyadásba szenderült. Kelettel nem kelle, nyugottal nem lehete többé küzdenie. Amott a kiszorított török megszüntette támadásait. Emitt a catholicismus és császári fegyverek diadalával a győz­tes államhatalom elhallgattatta a vallásviszályokat, és nyug­talan részlegességeket, mellyeket különben is a kimerült­ség, a nyugalomvágy s a gyöngeség érzete szelíd oda­adásra és kibékülésre hangoltak. A nemzeten csüggesztő bágyadtság ömlött szét, melly cselekvő erejét naponta szo­morúbb hanyatlásba sülyeszté. Illy időben nem volt ne­héz a Habsburgoknak nem csak a már örökségkép átadott magyar koronát egy elfogadott szerződésnek — a­­prag­matica sanctionak — jogalapján a nőágra is átszállhatóvá tenni, s az összes magyar államokat más örökös orszá­gokkal egy közös fejedelem személyében egyesíteni, ha­nem tényleg azt, mit két század óta irányai kitűztek, nagy részben valósítani is. Ez alkorszak első 80 évében a dynastia tetőpontra emelte Magyarországon tényleges hatalmát, minek eredményéül egy egységes birodalomba

Next