Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 5. (Pápa, 1865)
Harmadik szakasz. Az országnak a jog terén vitt önfentartási küzdelmei 1711-1848 - 98.§. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege
olvasztott hazánkra kimondta II József az enyészet halálos ítéletét. Az államhatalom mindenhatósága azonban és az önfentartás ösztöne minden aluszékonysága mellett ellenhatásra kelté föl a nemzetet. Mert, ha mindenét mását veszítette is, de a jog, szabadság és nemzetiség érzetét, melly keblébe zárva maradt, sem idő, sem erő nem irthatta ki egészen. Midőn azért a hatalom a kivívott tények alapján nyomasztó túlsúlyát kezdé gyakorolni fölötte, e megmaradt érzet karjain a kivívott jogok fegyvereivel lépett föl a csapások ellen, így az ősi küzdelmek most sem hamvadtak el egészen. A régi ellentétek, a részlegesség, belföldiség, kiváltságok, különállás, nemzeti ellenzék s at, mind a jog zászlói alá, a viták, a törvényhozás, a gyűlések mezejére vonták össze táborukat, s itt, és csak egyedül itt vitték tovább a tények, a gyakorlat, a végrehajtás mezején működő egyetemesség, külföldiség, absolut törekvések és birodalmi összeolvasztás ellen önfentartási küzdelmeiket. Tény és jog — amaz az osztrák, ez a magyar irány jelszava — harczoltak ez egész alkorszakon át egymással, sőt magában a nemzet keblében fel— feltűnő vallásküzdelmek is e kettő zászlója alá csoportosultak. Szívós, mondhatni makacs kitartást mutatott a nemzet e jogharczokban, mit látván a kormány, hogy nagyobb ingerléssel nagyobb ellenállási tüzet ne gerjeszszen, de még mivel örökké szüksége volt az ország pénz- és haderejére, czélja kivendése végett szelídebb modort vett elő politikájában. Meghagyta a magyar jogok formaságait, biztosította az eskükkel vértezett törvényeket, nem bántotta az ős alkotmány alapvonalait, de a magyar élet más szeibe annál olvasztóbban gyakorolta hatását.. Illy bánás mákonya szembetűnöleg elaltatta az ellentétek tüzét, s tán egészen is átolvasztotta volna a nemzetet, ha csak a világosodást