Soós Elemér: Ráhó végvár története, hadi- és műleirása (Budapest, 1916)
okán vannak abban a nézetben, hogy a régi elpusztult várakat a fennmaradt alaprajzok, valamint egyébb emlékek s okmányok alapján reconstruálni nem lehet. Én évek óta foglalkozom főképen teljesen elpusztult s feledésbe esett várak, valamint várkastélyok reconstruálásával, s állítom, hogy a reconstructió lehetséges. A rábói régi várkastélynak egy alaprajza került a közelmúltban kezeim közé. Ez egy családi osztályt tartalmazó okiratból való amelyet úgy vélem, egy több ívre terjedő okiratból téptek ki. A rajz a Gömör-Kis-Hont vármegyében fekvő rábói várkastélynak tollal készített alaprajzát tünteti fel, amely „clavis“ címmel jelzett jegyzete szerint, valamikor színes volt, jelenleg azonban már, sárgás-barnára változott. A rajzot nagyon könnyen megérthető szöveg magyarázza meg. A rajz 47—36 centiméternyi papír íven van felvéve, melyen „MURÁN“ vízjegy látható. Igaz, hogy a rajzon a mérték nincsen feltüntetve, de helyszíni szemle után meggyőződtem, hogy ez könnyen pótolható, s így a reconstructió semmi nehézséggel nem jár, valamint hogy a többi felsorolandó adatokból a várkastély hű képét meg lehetett szerkeszteni. Mégis kíséreltem, a régi ráhói várkastélyt a rendelkezésre álló adatok alapján úgy rajzban, mint írásban reconstruálni, s ezzel megcáfolni azt a nézetet, hogy akkor sem lehet-e a reconstructió jó ? ha kellő adatokkal rendelkezünk is a szóban forgó tárgyról. Módszeremet, különösen azokkal óhajtom megismertetni, akik a régi várak és várkastélyok szerkezetével, átalakításaikkal és hadtörténetükkel foglalkoznak. A sok ellenszenv nem is lankasztja le azt a komoly igyekezetemet, minthogy egy-egy nyommal én is előbbre vigyem hazánk műemlékeinek és történelmünknek ismertetését. A recon-