Demkó Kálmán: Lőcsének erődítése és védelmi rendszere (Lőcse, 1884)
I. Lőcsének erőditése
Δ. középkor rég letűnt századainak megkövesedett emlékeként áll hazánknak éjszaki határszélén Lőcse, Szepes megye székvárosa. Alig van hazánknak városa, mely oly ép állapotban tartotta volna meg középkori jellegét. Körfalai, bástyáinak egy része, két kapuja napjainkig fennállanak. Utcáinak felosztása változatlan, templomai a XIII- XV-ik századok szyljeiben építvék, lakóházai közül sok fenntartotta az említett századok építészetének nyomait.1) Tudós műrégészünk Henszlmann Imre „Lőcsének régiségei“ című művében“) érdemük szerint méltányolta ezen megtekintésre méltó város nevezetességeit s itten csak az idézett jeles műnek a város erődítésére vonatkozó adatait kell kiegészítenem, hogy az erődítésnek és védelmi rendszernek teljes képét nyerjük. I. Lőcsének erődítése. A tatárjárás előtti Lőcséről, mely a hagyomány szerint a mai várostól délre fekvő „Alte Leutsch“ nevű dűlőn feküdt, semmi tudósítással sem bírunk. Mai helyén a tatárok kivonulása után 1245. tálján állapíttatott a város.) A biztosságot kereső városalapítóknak legelső feladatukul kelle tekinteniük megerősíteni a helyet, melyen házi tűzhelyeiket állandóan akarták felépíteni. Lőcsének alapítói nem tévesztették szemük elől ezen czélt s az alapítással egyidejűleg kezdették meg a városnak erősítését. A helynek megválasztása is ezen szempontból történt. Lőcse a városénál magasabb emelkedéssel minden oldalról körülvett dombon fekszik. A városnak alapul szolgáló dombnak legmagasabb emelkedése annak északi részén, körülbelül a mai ') Dcinkri: »Polgári esaládélet és háztartás Lőcsére . Lőcse, 1S82. -) Λ m. tud. akad. kiadványa 1 NTs. *) Caspar Hain: »Xipserische oder I.eiitsehaiierische Chronica undl Zeitbeschreibung« eredeti kézirat 8. old.