Molnár István: A szőlőművelés és borászat kézikönyve (Budapest, 1897)
Előszó a harmadik kiadáshoz. Ami a magyar szakirodalomban vajmi ritka eset: könyvem megérte a harmadik kiadást is. Bebizonyítva látom ezzel azon általam mindig hitt elv érvényét, hogy hazánk gazdaközönsége a tapasztalt és a valóban szakértők által írt szakmunkákat szívesen megszerzi és szorgalmasan olvassa. Másrészt ez alkalommal is kellemesen esik constatálnom, miszerint a hazai művelt bortermelők — az én régi ismerőseim — műveim irányában kiváló figyelmet és jóindulatot tanúsítottak. Kedves kötelességet teljesítek tehát, midőn irodalmi munkásságom pártfogásáért a hazai bortermelőinknek ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki. Azon időtől fogva, midőn művem második kiadása megjelent, a borkészítés és borkezelés terén nagyobb, fontosabb felfedezés nem igen történt; annál nagyobb haladás található azonban a szőlőművelés terén. Az óriási nemzetközi harcz, mely a bortermelés megmentéséért a phylloxera ellen minden európai bortermelő államban