Holbesz Aladár: A magyar hitelszervezet története (Budapest, 1939)
A HITELSZERVEZET KELETKEZÉSE ÉS KIALAKULÁSA A hitel kérdése egyidős az emberi kultúrával. Az európai kultúrát már kezdeti állapotában foglalkoztatta a kamat kérdése is. Aristoteles, aki a rabszolgatartást természetes és megengedett dolognak tekintette, igen élénk harcot folytatott a kamatrabszolgaság ellen. A középkorban az Egyház tiltakozott a kamatszedés ellen, az 1179.-i laterani zsinat kiközösítéssel sújtotta azokat, akik kamatot számítottak. A középkor végefelé kezdődött Európaszerte a római jog újjászületése. Minden gazdasági berendezkedés, átalakulás és fejlődés jogkérdés lett. Az újjászületett római jog jelenti a kapitalizmus kezdetét és a hűbériség alkonyát. Az új társadalmi és gazdasági berendezkedés lendítője volt a XIV., XV. és XVI. században az arany- és ezüstbányászat egyre nagyobb arányú fejlődése is. A kapitalizmus kezdett kialakulni mint termelési forma és mint társadalmi berendezkedés. A magántulajdon tisztelete hitté nemesedett. Tudósok és bölcselők egyre behatóbban kezdtek foglalkozni gazdasági kérdésekkel. A XVII. században már fejlett irodalma volt az univerzalista gondolatnak, amely az egész közgazdasági életet zárt organizmusnak tekintette és kezdtek jelentkezni az individualizmus első hirdetői, hogy később ez az individualizmus a szabadelvű kapitalizmus alapja és lényege legyen. A hitel kialakulása és fejlődése akkor vált jelentőssé, amikor az egyre nagyobb tömegek emberi élete kezdődött. A primitív gazdasági élethez vagy egyáltalán