Holbesz Aladár: A magyar hitelszervezet története (Budapest, 1939)
nem kellett pénz, vagy csak kevés pénz kellett. Amikor a termelés emelkedett, nőtt az életszínvonal és fokozódott a tömegek fogyasztása, egyre inkább volt szükség pénzre, hogy kisegítő eszköze legyen annak a folyamatnak, amely a termelt javakat a termelőktől a fogyasztókhoz juttatja. A forgalom növekedése szülte azután az áruhitelt, a termelés fokozódása pedig a termelési és beruházási hitelt. A modern értelemben vett kapitalizmus hazája Olaszország volt. Az első hitelszerv bölcsője Perugiában ringott. Ott alapított 1462-ben egy Barnabás nevű ferencrendi szerzetes egy gazdasági szervezetet, talán az első kölcsönsegélyező szövetkezetét, amely nem akarván dacolni az Egyház kamatellenes álláspontjával, burkolt formában szedett kevés kamatot. A szűk marge már a XV. században is nehézségeket okozott, a szövetkezet megbukott, mert fenntartási költségeit sem tudta megkeresni. Az első kísérletek természetes kudarca után az arany és ezüstpénz rohamos terjedése fokozta a vállalkozási kedvet, növelte a forgalmat és fejlesztette a gazdasági életet. A nagy olasz városok terein, az utcák és kertek padjain (banco) megszülettek az első pénzzel való műveletek. Maga a pénz is áruvá fejlődött és Genova »bancóin« nagyszabású hitelműveleteket bonyolítottak le már a XVI. század első évtizedeiben is. Az iram olyan gyors volt, hogy egy 1690-ből eredő genovai feljegyzés szerint egyes bankárokat már a különböző értékű arany és ezüstpénzek egyre nagyobb forgalma folytán a hitelnyújtásoknál a valutakockázat kérdése is foglalkoztatta. Nemcsak a valutakockázat, hanem a valutavédelem fogalma sem volt ismeretlen a XVII. század második felében nemcsak Olaszországban, hanem hazánkban és Ausztriában sem. Az első behozatali tilalmi rendeletet 1659-ben bocsátotta ki I. Lipót császár és király. Ez a tilalmi rendelet a luxuscikkekre vonatkozott. A gazdasági és pénzügyi helyzeten ez a rendelkezés nem segített, mire 1688-ban új parancs jelent meg, amely megtiltotta minden rendű és rangú francia áru behozatalát, »akármilyen néven nevezték is.« Talán fölösleges följegyezni, hogy ezek a tilalmak a XVII. század végén