Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága 1. (Budapest, 1904)
Előszó
dik évezred hajnalán erejének teljében áll a magyar nép, s erősíti a magyar haza alapját. A múltban voltak kimagasló korszakai hazánknak, de azok állandóak nem lehettek. Hazánknak a küzdés jutott osztályrészül, a modern haladás napjai csak utóbb köszöntöttek be. Vaszary Kolos a bíboros herczegprímás, a magyar történetírók egyik legkiválóbbika azt mondja, hogy a történeti múltúak egyes fényes korszakai egyes nagy férfiak nevéhez fűződnek, kik midőn elhunytanak, mint letüntével a napnak, alkony áll be, mert a velők s körülöttük pályát futók, mint a bolygók, fényüket nem önmagukban bírták, hanem a naptól kapták, s ép azért a kultúra mezején már az Árpádok alatt virágzott, utóbb az Anjouk és a Hollós Mátyás alatt gyümölcsözővé fejlődött műveltségünk — nem találván ápoló kezekre — hervadásnak indult. Részben nem is csoda, mert a XIV. században megkezdett és a következő három századon át tartott szakadatlan kül- és belharczokalatt csakis a vitézség pálmája, s nem a béke olajága virult, s a nemzet, mely egyik kezében kardját a haza védelmére, másik kezében az ekét földje művelésére kényszeríttetett tartani, szellemi művelődésre gondot nem fordíthatott. Mindezek daczára azon számosak között, kik vagyonukat vagy vérüket és életüket áldozatul tevék a haza oltárára, egyesek mint fénylő, még ma is világító meteorok tűnnek fel a kultúra egén. A viharok után következő, de különösen a jelen század második felében a tudomány, a művészet, az ipar, a gazdászat, a kereskedelem, szóval szellemi és anyagi ügyeink oly erős lendületet nyernek, milyenhez hasonlót nem találunk fajunk múltjában. Évtizedek alatt századokat haladtunk, és csaknem egész külső életünk, gondolkozásunk, állami és társadalmi viszonyaink átalakulnak. Vájjon e rohamos haladás előnyös leende reánk nézve? Vájjon mélyre lehatolt gyökerei azon erős tölgynek, melynek leveleit oly sokszor tépdelték meg, ágait oly sokszor tördelték le a hosszú idő nagy viharai, változott talajban meg fogja-e találni azon táperőt, mely ezer éven át fentartotta ?» A nemzeti erő kiküzdi jogait, a kis nemzet erős államot alkotott. Az utóbbi évek tanúsága oda konkludál, hogy a magyar nemzet életereje egy hatalmas állam alapjait rakja le, mely egy újabb évezred dicsőségét fogja hirdetni.