Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága 3. (Budapest, 1904)
Magyarország közgazdasága 1867-től 1900-ig - IV. Ipar
MAGYARORSZÁG KÖZGAZDASÁGA 1867—1900. IV. IPAR. Alkotmányos korszakunk kezdetén az 1859 decz. 20-iki nyílt parancs alapján az iparszabadság volt érvényben: 1860 május 1-én lépett az életbe. Rámutattunk már az előzőek folyamán a czéhrendszer kifejlődésére, végleges megszüntetésének előhírnöke volt az 1851-ben a helytartóság által kibocsátott «ideiglenes utasítás a kereskedelmi és iparviszonyok czéljából», mely az engedélyezési rendszert helyezte az eddigi czéhrendszer helyébe, így az ipar gyakorlása már ekkor csak hatósági engedélytől tétetett függővé. Az 1859-iki nyílt parancs is számos megszorítást statuált, de az iparszabadságot általában véve rendszeresítette. A czéhrendszer még nem szűnt meg, mindezek daczára, fennmaradt az 1861 és 1867-ben visszaállított magyar törvényhatóságok védelme alatt. A ministerium 1867 jul. 27-ikén rendeletben mondotta ki az 1859-iki patens határozatának érvényességét, míg végre az 1872: VII. t.-cz. az iparszabadságot a maga egészében jogaiba helyezte. Az iparszabadság a kisiparnak nem kedvezett; a nagy verseny elnyomta fejlődésüket, megnehezítette boldogulásukat. A szabadabb szellem általában erőteljesebb fellendülést hozott minden téren, s ennek következménye volt a kisiparosok elégedetlen helyzete. A nagyipar kezdte kiterjeszteni működését: a gyárak s iparvállalatok alakulása egymást érte. Az egészségtelen irányú alapítások nagy hangú reklámja a kisiparos munkáját háttérbe szorította, tudjuk, hogy ekkor volt fénykora a könynyelmű alapításoknak. A merész spekulánsok az agrotagera alapították a vállalatok hosszú sorát, s az alapítások eme cháoszában a kisipar munkája szinte elveszett a versenyben. Az így előálló helyzet ódiumát a kisipar az iparszabadságnak tulajdoni- Milhoffer S.: Magyarország közgazdasága. III. I