Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága 3. (Budapest, 1904)
Magyarország közgazdasága 1867-től 1900-ig - IV. Ipar
totta, illetve a szabadosságnak, mint azt nevezte. A czéhek visszaállítása volt ennek alapján az, amit követeltek, ha ez korlátok között is eszközöltetett volna. A szabad ipar ellen való küzdelem azután állandóan napirenden is maradt. 1873-iki törvény, mint azt az iparegyesület mondja, széttörte azt a kapcsot, mely eddig az iparosokat összetartotta. De ha a társulás az ipar körében évszázadon át szükségesnek bizonyult, annál szükségesebb az az új helyzettel szemben, midőn napról-napra magasabbra emelkedik a külföldi és gyári ipar versenyének áradata. Ezért szükségessé vált, hogy a czéhek megszűntével a korszellemnek megfelelő más társulatok alakuljanak, melyek az iparosoknak hatalmas támaszai legyenek. Az ily társulatok alakítására, különben az új törvény jogot is ad az iparosoknak, de azt kötelezővé nem teszi. Alapszabályzatot is dolgozott ki az iparegyesület, s úgy a mostani, mint a később alakuló társulatok is ennek alapján szerveződtek! Ez mindenesetre fokozta az összetartozóság érzetét, s egyes kívánalmak egységes megnyilvánulását lehetővé tette. Az elégedetlenség folyton tartott. Ha már a czéhrendszer eltörlésével az iparszabadság honosíttatott meg az egész vonalon, legalább a képesítést akarták valamely alakban kötelezőnek kimondani. Meg volt ez egy bizonyos mértékben Németországban, de még Ausztriában is kimondotta a törvényhozás 1879-ben, hogy bizonyos iparágakban önálló iparos csak az lehet, aki az előírt képesítés megszerzését igazolta. Az ipari követelések mindnagyobb mozgalmat keltettek: a kötelező társulatok s az ipari képesítés lett a jelszó. A törvény meghozatala után alig három évvel az iparegyesület már nyíltan fellépett e tárgyban. Javaslatának megokolásában kimondja, hogy az ország minden vidékein az iparosok úgyszólván egyhangúlag kívánják és követelik az ipartörvény némely pontjainak módosítását, melyek szerintük az iparüzemre nemcsak hogy ártalmasak, hanem úgyszólván teljesen lehetetlenné teszik az ipar erőteljesebb fejlődését. Az iparegyesület e kérdést folyton felszínen tartotta, s különben is mindjobban általánossá vált az a nézet, hogy hazánkban az ipart a maga egészében fel kell karolni. Ennek eredménye volt azután az 1884-ik évi ipartörvény, mely ugyancsak az iparszabadság elvén állva képesítést nem ismert, de a kötelező társulatok elvét meghonosította, s az iparoktatást a maga egészében