Mikó Pál: Női magyar levélstilus a 17. században (Székelyudvarhely, 1896)

NOIMAD VAU LEVÉLSTILUS A 17. SZÁZADBAN. Λ Leveles Tár II. kötetéből veszem a jelen értekezés anya­gát. Λ kötet teljes címe íme ez: „Magyar hölgyek levelei. 499 darab 1515 — 1709.“ Közli Deák Farkas, a m. t. akadémia tagja. Budapest 1879. Nyelvtani tekintetben e mű nem nyújt biztos alapot a vizs­gálónak , mert szókincsét már földolgozta a Ny-Szótár, egyéb szempontból ítélve pedig az adatok nem mindig fogadhatók el, mert a közlő csupán mutatványt adott az eredeti írásmódra nézve, a többit saját olvasás­módjával s a mai helyesírással és kiejtés szerint közölte. Így pedig — az eredeti levelek ismerete nélkül, — sok következtetés nem érne többet egyszerű föltevésnél. Ezért tehát, követve Simonyi Zs. tanácsát, melyért e helyütt is hálás köszönetet mondok, nem annyira a nyelvet, mint inkább a stílust, az írásban való társalgás kifejezés módját vizsgáltam e műben. Elvégre is a stílus éppen nem olyan mellékes dolog, hogy vizsgálása ne érdemelné meg a fáradságot, s a mellett nincs annyira kötve a külsőségekhez, mint a tulajdonképen való nyelvtan, mely­ben gyakran egy egyszerű vonás, egy pont is sokat határoz. Már jó mélyen haladtam az anyag kiválasztásában, mikor hirtelen megakasztott egy gondolat: de hát mi is legyen ennek a dolgozatnak alapja, mily céllal és címmel dolgozzam föl a gyűj­tendő anyagot? H Ha a Stilisztikának minden pontjára akarok fe­lelni ennek a kötetnek az alapján, akkor akár egy új könyvet írjak, ha pedig csak egyes pontokat tartok szem előtt, ki­találom feledni azt, a­mi legfontosabb. Erre nézve aztán maguk a levelek adtak útbaigazítást, a­mi csak elvétve itt-ott fordul elő, vagy a­mi inkább a költői, mintsem az egyszerű, mindennapi levelezés sajátsága, azt csak futva, röviden említem meg; a­mit azonban az egész kötet előtüntet, részletesebb vizsgálat tárgyává teszem.

Next