Csávolszky Lajos: Királyunk és tanácsosai (Budapest, 1902)

Nyomott a hangulat az országban —- ezt mondja gróf Apponyi Albert utolsó jászberényi beszé­dében. Én meg azt mondom, nemcsak nyomott a han­gulat, de kezd fej­tóvá válni a lég körülöttünk. Az ország legfontosabb anyagi érdekeinek fel­adása az osztrákokkal való kiegyezkedésben, a nem­zetiségi izgatások veszedelmes térfoglalása, a hadügyi kiadások rémséges emelkedése, a pangás és hanyat­lás a polgári foglalkozás minden ágában, a kiván­dorlók, a munkanélküliek aggasztó jelenségei, az erdélyi székelység pusztulása, a magyar birtokok ide­gen kézre jutása — mind mind olyan ijesztő tüne­tek, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy beteg ez a szegény ország. Igen nagyon beteg. Mint a kigyuladt ház megrémült lakói, kapko­dunk fáhöz-fához. Nem tudjuk, hol kezdjük a men­tést. Egyik kongresszus a másikat éri. Egyik javaslat után jön a másik. Amint befejeztük az egyik tanács­kozást, kezdődik a másik. Határozatokat hozunk, egyremásra megoldunk minden kérdést elméletben, de a gyakorlatban nincs semmi kézzelfogható eredménye a sok hiábavaló kapkodásnak.

Next