Csávolszky Lajos: Királyunk és tanácsosai (Budapest, 1902)
Nyomott a hangulat az országban —- ezt mondja gróf Apponyi Albert utolsó jászberényi beszédében. Én meg azt mondom, nemcsak nyomott a hangulat, de kezd fejtóvá válni a lég körülöttünk. Az ország legfontosabb anyagi érdekeinek feladása az osztrákokkal való kiegyezkedésben, a nemzetiségi izgatások veszedelmes térfoglalása, a hadügyi kiadások rémséges emelkedése, a pangás és hanyatlás a polgári foglalkozás minden ágában, a kivándorlók, a munkanélküliek aggasztó jelenségei, az erdélyi székelység pusztulása, a magyar birtokok idegen kézre jutása — mind mind olyan ijesztő tünetek, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy beteg ez a szegény ország. Igen nagyon beteg. Mint a kigyuladt ház megrémült lakói, kapkodunk fáhöz-fához. Nem tudjuk, hol kezdjük a mentést. Egyik kongresszus a másikat éri. Egyik javaslat után jön a másik. Amint befejeztük az egyik tanácskozást, kezdődik a másik. Határozatokat hozunk, egyremásra megoldunk minden kérdést elméletben, de a gyakorlatban nincs semmi kézzelfogható eredménye a sok hiábavaló kapkodásnak.