Dedek Crescens Lajos: Boncz könyve a vallás körüli felségjogokról (Budapest, 1894)
A fényes meteorok, amelyek ragyogva tűnnek fel, csak pillanatnyi léttel bírnak. Megsemmisülve a végtelennek látszó világűrben, nagyobb és állandóbb sötétséget hagynak hátra, mint amilyen világosságot létesítettek. A világegyetem létrehozásában nincs részük. Ezt azok a látszólag jelentéktelen, szerény csillagok alkotják, amelyek csontból és velőből, hosszés létre képesített anyagokból tömörülnek, így van ez a tudományok világában is. Az encyklopedikus tudósok, e nagy applombbal fellépő meteorok kora lejárt. A tudomány mai fejlettsége, a jogosan körvonalazott követelmények, melyeket íróinknak büntetlenül mellőzniük többé nem lehet, megérttették végre a szellem arisztokracziájával is, e mély bölcseim ί tartalmú mondást: non omnia possumus omnes. Ma minden téren a szakemberek uralkodnak. Állandóságra, csak az számíthat, maradandó hatást csak az érhet el, aki tudással és lelkiismeretességgel preparált anyagokból alkotja meg művét. A felületes műkedvelők termékei hasonlók a szappanbuborékhoz. Gyönyörködtetik a kiskorúak seregét, de érintetlenül hagyják a felnőttek kedélyei. A komoly kritika egyszerű érintésére elpattannak, megsemmisülnek anélkül, hogy hatást, vagy akár csak érdeklődést és ügyeimet keltettek volna. Kiválóan áll ez a történelemtudományra, amely hivatva, van, hogy arcopágot üljön az emberiség élete fölött. A történelemíró a bíró szerepét játsza. Miként fog azonban igazságosan ítélhetni, ha a szükséges előmunkálatokat nélkülözni kénytelen? Miként fog a kérdések nagy tömkelege fölött uralkodhatni, ha azokról részletes, a legutolsó árnyalatig kiható ismeretekkel nem rendelkezik?