Gosztonyi Miklós: Ősiség (Budapest,1847)
_______ ________ ható, hiú eszme kicsapongásokkal, óhajtjuk felváltani, mindenek előtt az ősiség bilincseitől kell szabadulni; de úgy ám, hogy a közállomány, a tulajdon, sőt a magánélet is, a sarkalatos átalakulás súlyát ne érezze, az alatt meg ne rázkódtassék, vagy épen össze ne rogyjon. Nem uj polgári társaság alkotásáról, hanem arról van szó, hogyan lehet a kilencz századokon által, minden idő zivatarjai ellen eddig megóvott egészet, uj kilencz századok viharjai ellen biztosítani, mi bizonyosan tűzvészromán, és a nemzet színének sírjain nem eszközölhető! Midőn az ősiség értekezés tárgyául tűzetik ki, minden szakértő előtt tudva van, hogy az Magyarhonban kétféle. Az elsőbb érdekli a földbirtokokat, vagyis határozottabban a nemesi fekvő javakat; a másika szól minden egyéb, szinte határozottabban szólva, ingó vagyonról, mi nem szerzemény. Az utóbbi ide nem tartozik. Ez igenis közönyös, és tulajdonságos rendszerünkkel semmi kapcsolatban nem áll. Mind nálunk, mind mindenütt a széles világon, a magán polgári törvény határozhat a felett, váljon az öröklött ingó essék-e korlátlan szabad rendelkezés alá vagy sem? a nélkül hogy az az egésznek rendszerébe bevágna. Itt tehát csak a nemesi birtok ősiségéről, vagyis a nemesi birtok rendszeréről lehet szó. Erdédeink Asiából kiköltözve, mostani földünkre magokkal hozták a tatár törzsököknél, sőt majd minden vándorló, a polgári társaság első fokán fejlődő népeknél divatozó családi és birtoki rendszert. Tudniillik a magát bármi módon függetlenné tett Személy megszállott bizonyos földet. Azon, részint házasság, részint felszabadított szolgák által, háznépe szaporodván.