Fabricius (Radó László): Az összeférhetetlenség (Budapest, 1897)
Egy szép napon a magyar közvélemény nagyfokú lázban ébredt föl. A febris anticorruptionalis rázta minden izében. A suttogó gyanúsítás, mely eddig a kávéházak zugaiban húzódott meg, tele torokkal kiabált az utczákon. A felszínre vergődött áramlat rögtön megtalálta azt a formulát is, melyet zászlajára írhatott: az öszszeférhetlenségi törvény szigorú magyarázata és végrehajtása lett a jelszó. Huszonkét éve, hogy kihirdették e törvényt és csak most jutott eszükbe, hogy eddig nem alkalmazták. A leghevesebb küzdelem tüzében is megkímélte ellenfelét az ellenfél ezen fegyver használatától, most ezzel rontottak egymásnak. Az összeférhetlenségi törvény története nagyon tanulságos. Bátran mondhatjuk, hogy az olyan törvény, melyet mintegy közmegegyezéssel elejtettek, jobb sorsot nem érdemelt. A társadalom némelykor úgy teszi pont,az okos patiens, aki utálja az orvosa kotyvalékát. Némelykor a recipét szekre-