Fabricius (Radó László): Az összeférhetetlenség (Budapest, 1897)
nyelven ksevezteti és a beteg jobban érzi magát mellette, mintha a patikába vitette volna. Úgy járt a magyar közvélemény az összeférhetlenségi törvénynyel is. Máris a korai vénség ránczait hordja magán. Alig lépett életbe, már elavult és a praxisban ép oly alkalmazhatlannak bizonyult, mint akár Zsigmond királynak az a törvénye, mely a placetum ellen vétkező püspököket fejvesztéssel rendelte sújtani. Nem kívánok ilyen módon érvelni az összeférhetlenség ellen, sőt még azt sem vitatom, hogy a törvény alkalmazása teljességgel igazságtalan volna. A törvény a törvény. Fiat justitia, bár reméljük, nem pereat mundus. A lapok révén elterjedt, hogy Bánity miniszterelnök a törvénynek előrántását és az annak alapján szándékolt tömeges statariális ítéletieket igazságtalanságnak nyilvánította. Tökéletesen értjük Báni íy keserveit. Szeretné, ha az incompatibilitás tekintetében neki is olyan mértékkel mérnének, mint elődeinek, kiknek az összeférhetetlenség rémével bajuk soha sem volt. Fatális dolog ugyan, ha a más hibája által lazán alkalmazott cserépzsindely a mostani kormány létére esik, hiába hajtogatja, hogy ő nem hibás, hogy a parlamenti praxis ma ugyanaz, mint volt eddig, sőt a viszonyok inkább javultak. Egyelőre azonban nem akarunk foglalkozni sem a kormány, sem valamely párt álláspontjával. A mi felfogásunk szerint az összeférhetetlenség főképen társadalmi kérdés.