Csillag Gyula: A régi magyar alkotmány és az 1848-ki és 1867-iki évek közjogi alkotásai (Budapest, 1871)

Bevezetés

Sajnos tévedésben vannak azok, kik azt hiszik, hogy a nemzetek alkotmányos fejlődését, állami át­alakulásaik folyamát pillanatnyi, rohamosan és vélet­lenül jövő esélyek hatása, és nem az okok és okozatok­nak kapcsában rejlő, a múltat a jelenhez kötő folyto­nosságnak vaskövetkezetességű, ugrást nem tűrő logi­­cája vezérli. . A politikai történet lapjait forgatva, nem egy mély­reható közjogi átalakítással, rázkódással, a múltak nagy részét romba döntő forradalommal találkozunk, de nem ismerünk oly rázkódást, mely a múltnak intéz­ményeit oly gyökeresen kiforgatta volna százados tö­veikből, hogy a forradalmat megelőző kornak összes alkotmányos és állami institutiói helyébe egyszerre „üres lapot“ tett vagy tehetett volna. Még az oly rop­pant mérvű átalakulás is, mint az 1789-iki franczia forradalom volt, bár meglepő jelenségeket tüntet fel, eredményeire nézve ugrásnak nem mondható. Tocque­­ville, ki a forradalmat a régi királysági állapotokkal összehasonlító, azon eredményre jut, hogy a forrada­lom eszméi, a kizárólag neki tulajdonított intézmények még a régi királyság korszakában esiráztak, a forra­dalom csak teljes kifejlődésre hozta és nagy fájdalmak közt megszülte a magzatokat. CSILLAG: A RÉGI MAGYAR ALKOTMÁNY. 1

Next