Érdujhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon (Budapest, 1899)
Előszó
ELŐSZÓ: Országunk dicsőségteljes múltjának történetében a peren kívüli jogszolgáltatás mindenkor mint a nemzeti eszme tekintetre méltó képviselője szerepelt. A közhitelesség képviselői tanúbizonyságai ama ténynek, hogy a magyar nemzet az önállóságra teljesen rátermett s habár a civilizáció vívmányait a műveit nyugat országaitól átvette, mindazáltal azokat saját nemzeti jellegével ruházta fel. A közhitelesség képviselői kivették méltó részöket a nagy nemzeti munkából. Közhitelességü okleveleink, melyeket nemzetünk szent hajdanának drága ereklyéi gyanánt érzünk, az ő kezök írásai. Ennek a szent hajdannak akart kegyeletes emléket szentelni a magyar kir. közjegyzők országos egyesülete, midőn a millennium alkalmából a közhitelességi intézmények történetét tárgyaló mű megírására ezer forintos pályadíjat tűzött ki. A pályázat eredményét a jelen műben látja a tisztelt olvasóközönség. Sok habozás után, Jakab Géza kiskörösi kir. közjegyző barátom buzdítása folytán, hozzáfogtam a munkához, melynek megírásában a magyar kir. közjegyzői kar legkiválóbb tagjainak jóakarata támogatott. Kutatásaimban bőséges források állottak rendelkezésemre, melyekből fölös számmal merítettem az adatokat. Legelsősorban a vatikáni titkos levéltár s az olasz állami levéltár adatait gyűjtöttem össze, melyek úgy tárgyak, mint eredetek tekintetében